A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

76 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 76 A H a 1 o b i a-g é n u s z. BRONN (Neues Jahrb. I. [1830] 284. old) ezt a génuszt következőkép jellemezte: «Héja kétteknőjű, egyenlőtlen oldalú, ferdén tojásdad, radiálisan díszített, kissé előugró, exczentrikus búbbal; keskeny, hosszában domború, belül homorú, fülszerü függelékkel a záros perem rövidebb oldalán; fogai nincsenek, ligamentumgödör (?) nélkül, izomlenyomatok ismeretlenek.» BRONN csak egy fosszilis-fajt ismert, a H. salinarum ot Halstatt és Aussee-ról, ennek a Monotis salinaria-\.ó\ való eltérése indította az új génusz felállítására. 1874-ben MOJSISOVICS a Daonella-génuszX állította föl, hogy a Halobia-génuszhoz hasonló, velük gyakran összetévesztett fülszerü képződménynyel nem bíró alakokat elválassza. 1892-ben ROTHPLETZ e két génusz egyesítése mellett szólal föl, mert szerinte az összes daonellák is bírnak mellső füllel. BITTNER ezzel ellentétben a MOJSISOVICS különválasztását kívánatosnak tartja és a Halobia-génusznak fentebb közölt definiczióját adta. A mennyiben lényegileg BITTNER felfogását osztom, BITTNER körülírásán csak néhány lényegtelen változtatást eszközlök, hogy azt ismereteimhez teljesen hozzádomítsam. Ilyképen az következőkép hangzik: «A mellső záros peremen egy többnyire lapos-félkúpalakú, lefelé egy barázda által jól elkülönült füllel, mely ritkábban osztatlan, gyakrabban egy radiális barázda által megosztott». Valódi bisszusznyilás létezéséről egy esetben sem győződhettem meg, bár egyes fajoknál a növekedési csíkok egy ilyennek létezését nem okvetlenül zárják ki. A legtöbb alaknak azonban nem volt ilyen nyílása. Külső alakjukat illetőleg a Halobia-alakok a daonellák-hoz csatlakoznak, azonban sohasem nyúltak meg annyira. A körvonal mindig többé kevésbbé tojásdad, ritkán a köralakhoz közeledő. A búb rendszerint többé-kevésbbé előrenyomult, úgy hogy a mellső teknőrész rövidebb, mint a hátsó. A radiális díszítés bordákból áll, melyek szélessége az interkosztális barázdák számától függ. A primér bordák rendszerint radiális barázdák által kettéosztottak, ritkábban két barázda által háromágra osztottak, kivételesen 4—5 szekundér borda is előfordul. A szekundér barázdák mélységétől függ a bordázottság további kifejlődése. Olyan határozott csoportosulása a bordáknak, mint a D. Lommeli-nel, a halobiák-nál csak ritkán fordul elő (H. Hoemesi, H. Stapfi). A Halobia rugósa csoportjánál egy növekedési öv lép fel, melynek hosszában az összes bordák meg vannak törve. Helyenként több ilyen megtörési öv is van. Némely faj hátsó oldalán ugyanis ismételten megtört, úgyszólván hullámos radiális bordák láthatók. Kivételesen látható továbbá egyes példányokon a bordák helyenkénti megtörése. Ilyenkor rendszerint a bordáknak csak egy része van gyengébben vagy erősebben megtörve. A csak egy megtörési övvel bíró alakoknál hátul a radiális diszítés ívszerűen meghajlott (p. o. Halobia superbescens, H. micsenbachensis). Míg a Daonella-génoszxól a mellső záros peremen igen gyakran csak egy sima, háromszögletű mező lép fel, addig a Halobia-génusznál itt az éles, ritkábban elmo-