A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
Bakonyi triász-Inachiopodák. 39 E körülmény nyel ezen fajnak az Amphiclinodonta genushoz való tartozása meg van állapítva ; különben pedig a délalpesi Amphiclinodonták ama csoportjához tartozik, a melynek típusát az A. carnica m., A. Suessi HOFFM. és az A. Stachel m. adják és a mely tipust a kis termetű A. Cassiana m. alakjával már Sct.-Cassianban is képviselve találjuk. A veszprémi alak, — tekintve termetét, — leginkább az Amphiclinodonta Stachei alakjához közeledik, de ez utóbbi faj jóval nagyobb, nem olyan magasan boltozott és búbja egészen a szélsó'ségig hegyes; valószínű még az is, hogy belső fogduzzanatai is másképen vannak alkotva. Szóval ezen két alak speciíicus szempontból bizonyára különbözik egymástól. Termőhely : A veszprémi VI. profil e 3 rétegei, a hol ezen alakot 1898. márcziusában LACZKÓ D. tanár úr találta a kis, de szintén feltűnő alakú Terebratula Laczkói m. társaságában. A feltaláló szives közlése szerint ennek szintje a Cserhát brachiopoda-konglomerátja és a VI. profil c rétegei, a mely termőhelyek oly sokérdekes fajt szolgáltattak. Thecospira tyrolensis LOBETZ spec. IV. tábla, 24—39. ábra. Thecospira tyrolensis LOR. sp., BITTNER-nél: Abhandl. d. geol. R.-Anst. XIV. 1890, p. 114, tab. XXXVIII, fig. 14—18. Ezen délalpesi faj, a mely szórványosan az Északkeleti Alpokban is jelentkezik, Veszprém márgáiban bőven van képviselve. Fő jellegeit a széles area adja, a melynek alapja majdnem egybeesik a héj legnagyobb szélességével, avagy csak kevéssé keskenyebb ennél. A kis teknő lapos, fedőforma; a nagy teknő a veszprémi példányok legtöbbjénél mérsékelt fokban boltozott, úgy hogy a lakóház egészben véve laposnak, vékonynak mondható. Azonban a veszprémi alakok közt is akadnak olyanok, a melyeknek vastagsági átmérője nagyobb és a melyeknek nagy teknője magasan boltozott s e tekintetben ezek teljesen hasonlók e faj déltiroli példányaihoz (a milyent az i. h. XXXVIII. táblájának 15. ábrája mutat) ; míg másrészt Dél-Tirolban is akadnak keskenyebb példányok (1. c. fig. 14). — Ezen Thecospira tapadásfelülete, különösen ha a héj nagyságát veszszük figyelembe, csak kicsinynek, vagy nagyon is kicsinynek tűnik fel ; az area többnyire alacsony, a pseudodeltidiumot pedig a legtöbb esetben gyenge barázdák jelölik, az area oldalrészei egyenkint jóval szélesebbek, mint a pseudodeltidium. A héjfelület díszítményét igen finom szemcsék képezik, a melyek gyakran sugarasan rendezkednek el ; azonkívül még igen finom sugágszerű vonalak is jelen vannak rajta. Ezen diszítmény azonban csak a legritkább esetekben marad meg és többnyire csak a konczentrikus növési vonalakat észlelhetni. Elvált teknők nem ritkák s ezek belsejét nem egyszer sikerül teljesen szabaddá tenni. A belső rész a kis teknőnél határozottan, a nagynál ellenben csak homályosabban enged három külön, konczentrikusan elhelyezkedő tájékot megkülönböztetni. A nagy teknőnél a legbelső és legmélyebb tájékot egy erős középseptum osztja ketté; a középső tájékot mind a két teknőnél tűszúrásforma mélyedések teszik érdessé; a legkülső, azaz a peremszél a kis teknőnél ránczosan érdes, míg a nagy teknőnél vagy majdnem sima, avagy szintén finom érdességgel borított. A kis teknő záros nyúlványa elől
