A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
38 Bakonyi triasz-bracbiopodák. lodnának. Ismét más példányok a csoport keskenyebb alakjaihoz, az A. coarctata m. és A. cognata m. fajokhoz közelednek. Miután ez utóbbi alakok Veszprémnél is előfordulnak, úgy látszik, hogy faji önállóságuk nem áll egészen biztos alapon, a mit az Alpokból származó újabb leletek is megerősítenek. Termőhelyek : A valódi Amphiclina amoena fellép a veszprémi Cserhát brachiopoda-konglomerátjában és a VI. profil e rétegeiben. Amphiclina sei tu la BITTN. III. tábla, 36. ábra. Ezen fajt egy teljesen típusos példány képviseli, a mely a Cortina d'Ampezzoból származó példánynyal (Abhandl. XIV, tab. XXX, fig. 19) mindenben egyezik, kivéve, hogy valamivel kisebb és hogy homlokperemének meghajlított része valamivel rövidebb. — E faj, a mint azt már említettük is, specifikus szempontból alig választható el teljesen az Amph. amoena-t6\. Ámbár másrészről áll az is, hogy az Amph. scitnla tipusos példányai, tekintve habitusukat, a másik fajtól feltűnően különböznek. Termőhely: A veszprémi Cserhát brachiopoda-konglomerátja, a hol az a tipusos Amphiclina amoena és a Koninckina Leonhardi társaságában találtatott. Amphiclina ex a ff. coarctatae BITTN. III. tábla, 35. ábra. Egyetlen példány, a mely legközelebb áll az A. coarctata BITTN. alakjához és tőle csak abban tér el, hogy oldalperemeinek párhuzamossága kevésbbé érvényesül ; e mellett a középbarázdája is valamivel gyengébben fejlődött. Az Amph. coarctata szintén kisérő alakja és közeli rokona az Amph. amoena m-nek. Termőhely : A veszprémi Cserhát brachiopoda-konglomerátja, a melyben az elébb említett két rokon : az Amph. amoena m. és az Amph. scitula m. társaságában találtatott. Amphiclinodonta Lacskői nov. spec. III. tábla, 37. ábra. Szintén csak egyetlen példányban van meg, a melynek homloka — sajnos — nem egészen ép. Körvonala háromoldalú, lekerekített, a búbja hegye^ magasan van boltozva ; a nagy teknő oldalai lapítottak, meredeken lecsapottak ; a teknő közepe tájától a nagy teknő középvonala bemélyed és középbarázdává fejlődik, a mely a homlok felé gyorsan kiszélesedik. A kis teknő erősen homorú, a homloktáji íelében széles középduzzanattal van ellátva. A nagy teknő búbja hegyes, előrehajtott, a végén nyilással ; az area-tájék igen keskeny és homályos. A kis teknő búbja, illetőleg a záros nyúlvány egy kinyúló, legömbölyített bunkócskát képez. A záros perem szélei mentén egy sötél vonal : a belső peremvastagodás húzódik, a mely áttetsző fényben egy világos foltsorra esik szét, a mi az Amphiclinodonta peremvastagodásán lévő fogsorra utal. Az ehhez hasonló képződményt a kis teknőn is megtaláljuk.
