A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 55 A növekedési vonalak szerint a körvonal hosszabb, mint széles, a héj különböző erősen kiképződött növekedési csíkokat mutat. A díszítés ezenkívül egészen egyszerű, osztatlan, viszonylag széles radiális bordából áll. Hátul kissé keskenyebbek és sűrűbben állnak. A hátsó záros perem felé egészen eltűnnek, a nélkül, hogy határozottan körülhatárolt háromszög keletkezzék. Itt a teknő kissé kivájt. A mellső záros perem nem ismeretes, ennélfogva nem dönthető el, hogy daonella vagy halobia-e. A mennyiben a tökéletlen megtartású példányok összehasonlítást megengednek, a Halobia styriaca-hoz hasonlítanak leginkább. A D. cassiana-xal is mutatkozik hasonlatosság, a D. (?) latecostata-nál azonban teljesen hiányoznak az előbbinél előforduló bordaelágazódások. A Halobia vixauritá-nak hasonló, de gyakran erősebben osztott bordái vannak, melyek íveltségre nézve a D. latecostata-éxaX egyeznek meg. Lelőhelyei: barnás füredi meszekben a Tamáshegyen Balatonfüreden és a Mezőmálon Köveskállán. Daonella lilintana G. BÖHM 1907. J. W ANNER : Triaspetrefaktcn der Molukken u. d. Timorarchipels. Neues Jahrb. f. Min. etc., Beil. Bd. 24—194. old , IX. t„ 5. ábra, X. t., 1. ábra. Ezt a fajt BÖHM G. állította föl és L. WAAGEN revideálta, a ki azt találta, hogy nagy hasonlatosságot mutat a D. cassiana-xcú, csupán „bordázottsága sűrűbb és finomabb". Hátul és elől bordátlan háromszög van. A D. lilintana mutatná a legnagyobb hasonlatosságot a VOLZ által Sumatrából leírt D. cassiana-xal. BÖHM G. a szumatrai D. cassiana egy részét a D. lilintana-\\oz sorolja, a mely a D. cassiana-\ó\ abban különbözik, hogy a legtöbb bordája az alsó felében másodszor is megoszlik. A leírás és az ábrák szerint a st. cassiani D. Richthofeni MOJS. és a Daonella indica finomabban bordázott példányai is az összehasonlításba bevonandók lettek volna. Lelőhelyei: agyagpalák Misol déli partján (Lilinta falu) és Sumatra. 4. A Daonella Sturi és a Daonella Lommeli csoportja. Az ide tartozó alakok úgyszólván mind határozottan kifejlődött csoportbordákkal bírnak; ritkábban ezek határozatlanul kifejlődöttek. A régibb alakoknak exczentrikus búbja van. A következő alakok tartoznak ide: Daonella Sturi (BEN.) Daonella longobardica MOJS. mscr. » cf. Sturi (BEN.) » Lindströmt MOJS. » gaderana KITTL » Lommeli WISSM. gaderana var. pseudoarctica KITTL » hagighiolensis KITTL arctica MOJS. » Anastasiui KITTL radiosa KITTL » franconica TORNQ. » Marmolatae KITTL » dubia GABB. » esmensis (SAL.) » Kotoi MOJS. Daonella Sakawana MOJS.
