A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
56 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 56 Ezek az alakok a kagylósmészben képződnek és valószínűleg nem élik túl a ladini emeletet. A D. Stun-ból magából vagy egy hozzá közel álló fajból több ág látszik elágazni. Ezek egyike a Daonella Loinelli-hez vezet, egy másik valószínűleg a D. longobardica-n a D. indica-hoz, a többiekről később lesz szó. Daonella Sturi (BEN ). II. tábla, 1—4. ábra és a 12. szövegközti ábra. 1865. Halobia n. sp. D. STUR: Üb. die Formation d. bunten Sandsteins etc.; Verh. k. k. G. R.-A. 246. oldal. 1868. Halobia Sturi BENECKE: Üb. e. Muschelkalkablag, d. Alpen. Geogn.-pal. Beitr. IL, 55. oldal. IV. t., 9—11. ábra. 1874. Daonella Sturi E. v. Mojsisovics: Üb. d. triad. Pel.-Gatt. Daonella und Halobia; Abh. d. k. k. G. R.-A. VII. k., 2. f., 17. old., II. t„ 7—8. ábra. 1901. Daonella Sturi B ITTNER : Bakonyi triász Lam'ellibranchiaták; A Balaton Tudományos Tanulmányozásának eredményei, I. k. 1. r. pal. függelék, 86. oldal, VII. t., 33. ábra. Alpesi és magyarországi kagylósmészlerakodásokból ez a faj gyakran szerepel ; azonban gyakran meghatározhatatlan töredékeket is soroltak hozzá. Ezeket a kétes kövületeket lejebb külön tárgyalom, itt csak a biztosan meghatározható példányokról szólok. BENECKE típusai a Val di Scalve-ból lemezes fekete meszekből valók. Hasonló rétegek (prezzomeszek) szolgáltatták Schilpario-ban MOJSISOVICS originálisait. A HOLZAPFEL E. straszburgi tanár által előzékeny módon megküldött BENECKE-féle originálisok az ábrákkal ellentétben viszonylag hosszabbak, a teknő hossza és a magassága között 2:1, sőt 3 : 1 arány áll fenn. A teknők a záros peremtől lefelé íveltek és gyengén bordázott hátsó háromszögletű areával bírnak, melyet egy lapos, de észrevehető radiális barázda határol. A mellső oldalon is van egy gyengébb bordájú háromszög, a melyet azonban nem határol el barázda. A legszélesebb bordák a héj közepe felé vannak. Már mint bordapárok, sőt mint háromosztatú bordák jönnek a bordátlan búbtájból elő, ezentúl már csak jelentéktelenül gyarapodnak, részben egyes részbordák kettéhasadása, részben közbeiktatódás által. A záros perem többnyire lapos. Más termőhelyekről való példányok magasabbak és gazdagabb radiális díszítéssel bírnak, ez a másodlagos bordák kettéosztódása által keletkezik. (Prajo és Dos dei Morti között Roncone-nál). A fiókhéjak magasan íveltek, simák, csak növekedési csikókkal és ránczokkal bírnak, kissé hosszabbak mint magasak. Ennek megfelel az idősebb példányok púpszerűen előálló búbja. BENECKE típusai közül a fentebb idézett munka 4. t. 9 a és b. ábrájának originálisa egy fiatal példányt tüntet fel, a mely láthatólag hiányosan van feltüntetve és a mint HOLZAPFEL úr írja, nem található. A 10. ábra egy nagy példány töredéke, a 11. ábra egy középnagy, meglehetősen tökéletes teknőt ábrázol. Ilyen körülmények között ezt kell a három típus legfontosabbjának tekintenünk. A rajz hiányos, ezért itt a III t. 2. ábrájaként újból közlöm. Ez a teknő, a mint BENECKE is közli, de a mit MOJSISOVICS kétségbe vont, tényleg háromszor oly bosszú, mint a milyen magas; a középső bordacsoportnál a szabálytalan bordaosztódás, a mi ezen fajnál elég gyakori, jól látható.
