A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
0 37 ugyan, hogy az A. squamula ezen magasan boltozott alakjai (3., 4. és 10. ábra) az eddig leábrázolt kevésbbé boltozott alakoktól elsó' tekintetre eltérni látszanak, de faj szempontjából el nem választhatók tőlük, mert köztük ugyanazon fekvésekben az összes átmeneti fokozatok jelen vannak. A lerajzolt tekintélyes számú példány elég világos fogalmat nyújt e faj változékonyságáról. A szilárd spirális kúpokat is meg lehetett látni a nagy teknő megcsiszolása útján (17. ábra); azonfelül néhány példányon kimállás folytán lettek szabadokká. A zár és az area-tája nem ritkán szabadon áll. A kis area közepének a legnagyobb részét az osztatlan deltidium-rész foglalja el, a mely utóbbinak a bázisnál lévő mély kivágásában a kis teknőnek nagyon bunkós zárnyúlványa mozog. A kis teknő belső részét is sikerült több esetben kipreparálni (7., 18., 19. és 22. ábra); itt a sculpturák erősségében is nagy változatosság uralkodik a héj vastagsága szerint; a különösen vastag héjú daraboknál a díszítés kiválóan éles és a belső üreg erősen bemélyed a vastag perem-duzzadékba. Az amphiclinák egyes nagy teknő darabjai nagy törékenységük miatt igen ritkák. Azonban van az A. squamulatól egy olyan nagy teknőnk is, melynek belső falát különösen erőteljes sculptura tünteti ki (6 ábra). Termőhelyek : Veszprémben egyike a legközönségesebb fajoknak. Első sorban említendő a Jeruzsálemhegy, a hol igen gyakori; a veszprém—jutási vasút I. profiljának e és /rétegei, valamint az I. profil melletti kőfejtő; ugyanitt a IV. profil b és g rétegei, és ugyancsak az ezen profil mellett nyitott kőfejtő; az egyikújabb küldemény azt sejteti, hogy a Cserhát brachiopoda-konglomeratjában is előfordul; továbbá Veszprém—Lánczi (egy példánynyal). Balaton-Füred (egy keskeny példánynyal. Ezen fajnak első példánya annak idején Csopak mellől (Csopaktól északnyugatra) soroltatott fel és Íratott le. Amphiclina amoena BITTN. III. tábla, 31—34. ábra. Ezen faj a szárnyas Amphiclinák leggyakoribb és legelterjedtebb tipusa, a mely tipus a sct.-cassiani rétegekben eddigi tudomásunk szerint az Amphiclina Lanbei m. alakjával kezdődik és a lunz-raibli szintben az Alpokban mindenütt zavart okozó alaksokasággal van képviselve A csoportot egy bizonyos felületi sculptura jellemzi, a mennyiben egy középbarázda mellett legtöbbször még két oldalbarázda is látható, a melyek a többé vagy kevésbbé jól kifejlődött szárnyakat elkülönítik. A csoport alapalakjául az Amph. amoena tekintendő, mint a mely a leggyakoribb Amphiclina-ÍR)o\i közé tartozik és úgy az Északi-, mint a Déli-Alpok opponitzi meszeiben, sőt az opponitzinél még valamivel mélyebb szintben is a legnagyobb állandósággal mindenütt fellép.— A típusos Amphiclina amoena-t Veszprémben is megtaláljuk, ha nem is túlságos nagy számban. Itt előjönnek darabok, a melyek, tekintve a záros perem-, illetőleg a szárnyak szélességét és ezzel egyetemben az egész körvonalat, teljesen megegyeznek az Abhandl. XIV, XXX. táblájának 13. ábráján látható délalpesi példánynyal. Mások ismét az által tűnnek ki, hogy búbjuk erősebben fejlődik, míg a búboldalak, illetőleg a szárnyszélek jobban visszamaradnak, mi által e darabok közelebb kerülnek más rokon formákhoz, különösen az Amphiclina scitnla rn. alakjához, anélkül azonban, hogy az A. amoena-tó\ eltávo-
