A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
40 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 40 Ez a faj valószínűleg egy Halobia fiatal vagy visszafejlődött példányait képviseli ; én főleg a Halobia battakensis-xQ gondolnék, de ez kisebb. Lelőhely: A Sungei di Mengalam és Ack Bata horing szürke agyagjaiból, Szumatra. 3. A Daonella tyrolensis csoportja. A következő, gyakran hármas elágazású elsődleges bordák által jellemzett fajokat tartalmazza: Daonella bulogensis KITTL » tyrolensis MOJS. » cf. tyrolensis MOJS. badiotica MOJS. arzelensis KITTL indica BITTN. Lóczyi KITTL spitiensis BITTN. tripartita KITTL Daonella Taramellii MOJS. » Frami KITTL » n. f. indet. ( » partlianensis SCHAFH.) » iviperialis KITTL » (?) aperta KITTL » cassiana MOJS. » latecostata KITTL » lilintana G. BÖHM Itt is több alcsoportot különböztethetünk meg. A legelői megnevezett két fajhoz számos más csatlakozik, melynek skulpturája tovább van kiképezve. De nem valószínűtlen, hogy ezen alcsoport polyphyletikus legyen. A Daonella bulogensis ugyan egyes példányaiban a legprimitívebb, mert csak egyszerű, széles bordái vannak; de már hármasosztatú bordákkal bíró alakok is jönnek elő, a melyek az ilyen módon díszített típushoz csatlakoznak, a mely Indiában a D. spitiensis, a Bakonyban a D tripartita által van képviselve. A Daonella bulogensis tehát variabilis faj. Állandóbb a kissé magasabb helyzetű D. tyrolensis, melynek bordái inkább kétágúak kevés háromágúval. Egy másik csoport kétágú és egyszerű bordákkal a D. cassiana köré csoportosul ; de az egyes fajok még nem eléggé ismeretesek. Majdnem az összes eddig említett alak a ladini emeletből való. Ezekhez csatlakoznak a tökéletlenül ismert, finoman bordázott és ívelt hátsó mezővel bíró Daonella (?) aperta KITTL. A noricumból való a nagy Daonella imperialis, a mely egyugyanazon lelőhelyen előforduló hasonlóan díszített Halobiá-vaA nevezetes vonatkozásokat mutat. Daonella bulogensis KITTL n. f. III. tábla, 5—10. ábra. 1874. Daonella parthanensis E. v. Mojsisovics: Üb. d. triad. Pelecyp. Daonella u. Halobia; Abh. d. k. k. G. R.-A., VII. k. 2. f. 13. oldal. 1904. Daonella n. f. E KITTL: Geologie d. Umgeb. von Sarajevo; Jahrb. d. k. k. G. R.-A. 53. k. 733. oldal. A héj kissé szélesebb mint a milyen magas, a búb kissé előre tolt, az elsődleges bordák (18—20) viszonylagosan szélesek és rendszerint a búbtól 25 mm. távolságra 2—3 másodlagos bordára oszlanak. A záros peremek közelében a különben
