A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 37 Ez itt Posidonia alta Mojs.-al és Avicula globulus WissM.-al együtt barna lemezes mészben lép föl egy egész sereg más, különösen kezdetleges alakkal. A Daonella paucicostata egy meghatározott szintben látszik fellépni, három olyan lapom van, a mely embryonális alakokon és posidonia-kon kívül csak ezen daonellá-ksA tartalmazza.

1 Itt is meg kell beszélnem ez előbbieket. Egyes csupán 10 mm hosszú példányok peremén a radiális barázdák kezdetei láthatóak, másokon a növekedési vonalak kissé eltérő lefutása mellett a radiális díszítésnek nyoma sincs. Az előbbiek teljes biztonsággal daonellák, az utóbbiak valószínűen posidoniák. A számos sokkal kisebb Posidonia díszítéssel bíró héjacska épp úgy lehet Daonella mint Posidonia, mert mindkét nagy héj búbtájéka velük azonos. Egy Daonella, melyet LOEFFELIIOLZ báró százados 1879-ben a Romanja Planinán, a nagy Han Obhodjastól ENy-ra vörös triászmészben (bizonyára kagylós mész) talált, hosszabb mint a milyen magas, tehát szélesnek tűnik föl;

2 meglehetősen mediánfekvésű búbja van, viszonylagosan széles radiális barázdái rendszerint párosan állnak, számuk 15—20 között váltakozik; rendesen a perem közelében egy gyenge másodlagos (vagy harmadlagos) barázda által megosztottak. A búb erősen előre ugró. Én ezen Daonellát mint D. cf. paucicostata TORNQ. írtam le (loc. cit. 631. old.) és megjegyeztem, hogy egy hasonló Daonella Balognál is előfordul. Ez alatt a fiatalabb rétegekből való, itt D. bulogensis néven leírt alakot gondolom, a melynek bordázottsága kissé eltérő (az elsődleges bordák gyakran három osztatúak), a búb kifejezetten exczentrikus. A Romanja Planina-i Daonella azonban a D. paucicostata-hoz valóban nagyon közel áll, csupán kevesebb bordával bír és elsődleges bordái ritkán háromosztatúak, a mi az utóbbinál gyakrabban fordul elő. A bordákat mély barázdák élesen választják el egymástól. A Romanja Planina-i Daonella eltérései tehát oly csekélyek, hogy egész nyugodtan sorakoztathatjuk a vicentini rétegekből való D. paucicostata-hoz. A Marmolata fehér meszeiből származik egy nem nagyon számos, egyszerűen elágazott bordával bíró Daonella, a melyet szintén a D. paucicostata-hoz csatolok. Lelőhelyei: Subnodosus rétegekben Tretto és Recoarónál, Vászoly (alsó-bükki malom), Han Obhodjas a Romanja Planinán Boszniában, végül Marmolata DélTirolban. Daonella hungarica MOJS. IV. tábla, 2. ábra. 1874. E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triadischen Pelecypodengatt. Daonella und Hatolna. Abh d. k. k. Geol. R.-A., VII. k., 2. f., 18. oldal, II. tábla, 19. ábra. Körvonala haránt ovális, kissé hosszabb, mint a milyen magas, búbja csak kevéssé előre tolt. A radiális bordák nem érnek egészen a záros peremig; a teknő közepén szélesebbek, egyszer osztottak, előre és hátrafelé erősebben osztottak, a másodlagos bordák tehát keskenyebbek. Hátul finom, egyenlőtlen bordák vannak hármas csoportokban, a középen mintegy öt feltűnő széles borda látható, a melyek, ha egyáltalán osztottak, ez a 1 Egyike ezeknek Reitzi-kor! jelzéssel van ellátva. Hasonló, de kissé sötétebb meszekben Posidojiia pannonica, Daonella Böckhi, obsoleta, Giimbeli közepes nagyságú posidonidk-YöS. és kissé embryonális héjakkal. 2 BITTNER A. in Verh. d. k. k Geol. R.-A., 1881, 28. oldal.