A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
38 búbtól távol történik csak; elől ismét hármas vagy négyes bordák vannak. A faj magasabb mint a D. Stnri és a D. obliqua-xa is emlékeztet. A D. hungarica ezen díszítése nem látszik állandó jellemvonásnak lenni, mert számos a típusos példány mellett fekvő kisebb héjon (10—15 mm hosszú) a középtájon is látható nagyobb számú radiális barázda. Egyben a búb kevésbbé exczentrikus helyzetű, úgy hogy az exczentrikus helyzet az öregebb példányok jellemvonásának tekinthető. A faj töredékekre van alapítva, bár a megfelelő lapokon tökéletesebb, de erősen összenyomott példányok is vannak. Ilyenek láthatók a táblán. A D. hungarica-hoz nagyon közel álló alakot találtam aszófői sötét bitumenes mészpalákban, melyet D. cf. hungarica-nak neveztem el. Ezen alaknál a búb nem annyira exczentrikus, mint a D. hungarica-nä\; némi hasonlatosságot mutat a Daonella Sturi-xA. Valószínűleg a D. hungarica-xA azonos egy eddig tökéletlenül ismert Daonella a Tamáshegyről (Arács). Díszítése és az exczentrikus búbtáj a D. hungarica-xA jól megegyezik. Vele együtt posidoniák fordulnak elő, a melyek talán csak az említett Daonella fiatal példányai. A daonella-kon kívül az aszófői lapon még számos kis Posidonia-kszxtésvL héjacska fordul elő, melyek közül a nagyobbak a szélükön a radiális skulpturának kezdetét mutatják. Valószínű tehát, hogy e kis héjak a D. hungarica fiatal példányait képviselik. Jól megegyeznek a D. hungarica búbtájékával. Meg kell említenem, hogy ezen fiatalkori alakok az erős összenyomás következtében szabálytalanul lefutó konczentrikus redőkkel bírnak, a milyenek FRECH szerint az Estheriagénuszt jellemzik. Én azonban nem látok okot fennforogni arra, hogy az Estheriagénusz jelenlétét tételezzem föl az aszófői sárga palákban, annál kevésbbé, mert az Estheria-nek nagyon szabályos konczentrikus redői vannak. A forráshegyi (Felső-Örs) szürke, lemezes meszekből származó Daonella a D. hungarica típusos radiális díszítésével bír, világosan felismerhető rajta a középső szektor kevés, de erőteljes radiális barázdával, továbbá a számos finom radiális barázda a szektor előtt és mögött. A példányok azonban tökéletlen megtartásúnk arra, hog}^ az azonosság teljes biztonsággal felismerhető legyen. Felső-Örsnél, a Forráshegyen a Reitzi-horizont zöld márgáiban daonellák gyakoriak, de rendesen csak rossz megtartású töredékek. Meghatározásuk ennélfogva nehéz. Legtöbbnyire a ü. hungaricakoz látszanak közel állni. Lelőhelyei: Aszófő és Dörgicse a Bakonyban, sárga márgapalákban Ptychitesés Reitzi-rétegek között; ugyanazon lelőhelyen sötét mészpalákból D. cf. hungarica került elő; Tamáshegy Arácsnál, Forráshegyen (Felső-Örs) szürke lemezes meszekben, talán a zöld márgában is, ugyanott. Daonella ndvariensis KITTL n. f. III. tábla, 14. ábra. Ezen, egyetlen egész laposra nyomott példány által képviselt faj közepes nagyságú magasabb mint a milyen hosszú, ferdén ovális körvonalú. A valószínűen erősen előálló búbot lépcsőzetesen egymástól távol álló növekedési vonalak veszik körül, melyek a perem felé nagyon gyengülnek. A radiális barázdák keskenyek és mélyen
