A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
36 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 36 tagolt, mint a D. Moussoni-náX, többnyire azonban megegyező. A körvonal szintén nagyon gyakran hasonlít a D. Moussoni körvonalához (17. ábra Pmupp-nél), vagy magasabb a D. Moussoni-náX, mint például a PHiLipp-nél a 16. ábrában var. alta néven ábrázolt teknő, végül hosszabb lehet a D. Moussoni-náX, mint a 18—20. ábra eredeti példányainál. Én nem tudtam lényeges különbségeket találni e két faj között. A különbségek individuálisan vannak meg vagy hiányzanak; ez utóbbi esetben D. Tommasii varietásairól van szó. Véleményem szerint tehát a fajnak tágabb definitiójánál a D. Tommasii-X a D. Moussoni synonimájának kell tekinteni. Az előbbinek lelőhelye, melyet PHILIPP a wengeni rétegeknek megfelelőnek mond, valószínűleg régebbi, ha nem is kell okvetlenül a kagylómészig visszamennie. A FURLIANI M. által a felső-jurakorbeli Lemesrétegekből leírt és lerajzolt Aulacomyella (Posidoniella) problematical itt azért enjlítendő meg, mert bizonyos analógiákat mutat a Daonellá-xal alakra és díszítésre nézve, a melyeket már STÄCHE 2 kiemelt, főleg azonban azért, mert a hátsó oldalán «egy megvastagodott bordacsomó látható, a mely a Daonella Tommasii-nek ugyanazon a helyen fellépő széles radiális bordájának felel meg». Hasonló képződményt említ STEINMANN G az Aulacomya-nál. 3 Lelőhely: Predazzo fölött a Forzella tetején szürke meszekben, a melyek PHILIPP szerint a wengeni rétegek szintjének felelnek meg. Daonella paucicostata TORNQ III. tábla, 2—4. ábra. 1898. Daonella paucicostata A. T ORNQUIST : Neue Beitr. z. Geologie u. Palaeontologie d. Umgebung von Recoaro und Schio, II ; Zeitschr. d. deutsch, geol. Ges., L köt., 673 oldal, 23. t„ 1—4. ábra. 1904. Daonella cf. paucicostata E. KITTL: Geologie der Umgeb. von Sarajevo; Jahrb. d. k k. Geol. Reichsanst., 53. k., 631. oldal. Ezen fajt a trettoi és recoarói subnodosusos rétegekből TORNQUIST írta le; a szerző szerint gyengén ívelt és csak kissé kiemelkedő búbbal bír, mely a mellső oldal felé áll közelebb. A hátsó sarokban a hátsó perem vonala élesen megtört. A nem számos (mintegy 16) primär barázda 5—9 mm távolságra kezdődik a búbtól; hátul sűrűbben állnak és a mellső héjrészietet szabadon hagyják. A primär barázdák közé a héj közepe felé újabb barázdák iktatódnak. Nagyon közel áll ezen fajhoz egy, az alső-bükki (Vászply, Zala megye) kagylósmész barnás lemezes meszéből való Daonella, a melyet D. paucicostata TORNQ.-el azonosnak kell tekintenünk. 4 1 M. FURLIANI: Die Lemes-Schichten; Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A. 60. köt., 1910, 85. o., III. t., 2—3. ábra. 2 G. S TÄCHE : Die Liburn. Stufe, Abh. G. R.-A. XIII. köt., 1. f., 28. o. 3 S TEINMANN : Z. Kenntn. d. Jura u. Kreideform. v. Caracolas, Neues Jahrb., Beil. Bd. I, 1881, 260. oldal. 4 M OJSISOVICS ezen példányt mint «n. sp. indct.» jelölte meg. 5. ábra. Daonella Tommasii P HILIPP., szürke meszekből a Forzella tetejéről (Dél-Tirol). P HILIPP eredeti példánya (III. tábla, 20. ábra) a heidelbergiegyetem gyűjteményében. Term, nagys.
