A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
31 Mint horizontot MOJSISOVICS a kagylós mész és buchensteini rétegek közti határrétegekkel Ceratites Reitzi-vél említi; LÓCZY LAJOS a trinódosusos rétegek felső padjait ismerte föl főtelepül. Daonella pliaseolina KITTL n. f. 3. ábra. A kagyló körvonala keresztben tojásdad, csaknem babformájú, hossza körülbelül kétszer akkora mint a magassága. Ennek megfelelően a záros perem is hosszú, csak kevéssel rövidebb a kagyló hosszánál. Körvonalánál feltűnő az első és hátsó oldal keskenyedése. A legnagyobb kagylómagasság a kagyló közepén van, a búb erősen előre van tolódva, csak V 4 kagylóhossznyi távolságban a mellső peremtől; a kissé zárós perem fölé emelkedik. A lapos boltozatú kagylóhéjon a növekedési csíkokon és a kagylómagasság 5—6 mm. zónájában nekik megfelelő hullámokon kívül finom, sekély, egymástól rendszertelen távolságban levő radiális barázdák vannak, miáltal lapos, szélesebb vagy keskenyebb radiális bordák keletkeznek. Ez a forma egyike a legkezdetlegesebb típusúaknak, miért is geologiailag aránylag magaskorú lehet. Feltehető, hogy a kagylósmésznek felel meg. Lelőhelye: Seevviesen, Styria. (A BITTNER leg.?) Daonella teltschenensis KITTL n. f. 1. tábla, 18. és 19. ábra. 1875. Posidonomya obliqua F. v. HAUER , Pal. Notizen, Sitzber. der Wiener Ak. d. Wiss., 24-ik köt., 153. old., II. táblázat, 8-ik ábra. Ezzel az új névvel azokat a Feuerkogelen előforduló posidoniaszerű kövületeket nevezem, melyeket HAUER egy, a Monte Salvatore-n található fajjal együtt, mint Posidonomya obliqua-t írt le. Már a Posidonomya. obliqua HAUER megbeszélésénél kitűnt, hogy ez a faj két különböző alakból áll. A Monte Salvatore-i kövületek megtarthatják eredeti nevüket, a feuerkogeliek azonban daonellák és új nevet kell kapniok. A kagyló körvonala tojásdad, búbja nagyon előretolódott (a kagylóhossz első harmadában van) és a régebbi kagylórész széles boltozottsága következtében (ez a boltozat mintegy 10 mm. kagylómagasságot ér el) nagyon kiálló. Ennek a boltozatos kagylórésznek a szélén szórványosan nagyon finom radiális barázdák kezdődnek, melyek széles, alacsony bordákat képeznek, ezek a zárós perem közelében eltűnnek. Elófület nem tudtam felfedezni. Posidoniaszerű fejletlen állapotukban a héjak 10 mm.-nél is magasabbak lehetnek. Mint már fentebb a Posidonia praealpina megbeszélésénél hangsúlyoztam, ez az utóbbi nagyon hasonlít a Daonella teltschenensis-hez. 3. ábra. Daonella phaseolinatkirrh n. t. a seewieseni szürke mészből Alfenzben Stiriában. Eredetije a bécsi csász. kir. földtani intézet múzeumában van. (Természetes nagyság.)
