A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
27 Posidonia Gemmellaroi DE LOR. 1896. Posidonomya Gemmellaroi G. DE L ORENZO : Fossili del Trias medio di Lagonegro; Palaeontogr. Italica II. 133. oldal, XVI. t. 19—21. ábra. Egy a Posidonia alpiná-koz közel álló alak, a mely magassága és a konczentrikus redők kevésbbé szabályos lefutása által tűnik ki. Lelőhelyei: Lagonegro, karni rétegek. Posidonia Bittneri DE LOR. 1896. Posidonomya Bittiieri G. DE L ORENZO : Fossili del Trias medio di Lagonegro; Palaeontogr. Italica II. 133. oldal, XVI. t. 19—21. ábra. Egy különösen lapos, röviden ovális alak radiális skulptura nélkül. Lelőhelyei: Lagonegro, karni rétegekben. Az északi Triász Posidoniái. Posidonia Mimer ÖBERG. 1877. P. ÖBERG: Om Trias-Försteningar frán Spetsbergen; K. Svenska Vetenkaps-Akad. Handl., 14. k. 14. sz. 15. oldal, V. t. 9—14. ábra. Ovális, kissé hosszabb mint magas, fiatalabb példányokon elöl és hátul lemetszve, számos konczentrikus redővel. Lelőhelye: Márgáspalákban Svarta Klyftan Kisfjord közelében, Spitzbergen. Posidonia Backlundi WITTENB. 1910. Posidonomya Backlundi , P. v. WITTENBURG: Über einige Triasfossilien von Spitzbergen; Trav. du Mus. géol. Pierre le Grand prés l'Acad. Imp. des sei. de St. Pétersbourg. IV. k. 1910, 2. füzet. 36. oldal. I. t. 4. és 5. ábra. A triászkorbeli posidoniák között a P. Backlundi eddig a legnagyobb faj. Ezen szempontból a következő formákhoz csatlakozik: Posidonia pannonica MOJS., Daonella Boeckhi MOJS., és D. obsoleta MOJS., a melyek azonban mind inkább hosszúkás alakúak. WITTENBURG a P. Backlundi-t a P. Mimer ÖBERG-hez sorolja. Lelőhely: Siegel-hegy, Spitzbergen. FÜGGELÉK. Posidonia ovális. KITTL n. f. I. tábla, 15. ábra. Ezt a fajt lapos alakja, szabályos tojásdad körvonala és az egész teknőn meglehetősen egyenletesen kifejlődött konczentrikus redői jellemzik. Ezek a redők aránylag erősek és számosak. A Posidonia ovális a hozzá nagyon hasonló lias posidoniák-hoz csatlakozik. Lelőhely: Kurkuli Korfu szigetén Humphriesianus rétegekben, tehát nem triász, a mint én azt csak utólag tudtam meg.
