A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
28 Zárómegjegyzés. Ugyanazon vagy nagyon hasonló Posidonia-a\akoknak a különböző triászhorizontokban való visszatérése arra mutat, hogy itt az úgy sem nagyon nagy variácziót a mutáczió felülmúlja, sőt lehet, hogy itt csak egy nagyon hosszúéletű és mérsékelten variáló fajjal van dolgunk, melyet a Posidonia wengensis név illet meg. A jövőben elérendő esetleg másként hangzó eredményeknek nehézségeket készítenénk, ha ezen lehetőség daczára, nem mennénk az alakok szétválasztásában oly messzire, a mint csak lehetséges. Daonella-génusz. MOJSISOVICS E. 1874. A Daonella Lommeli-nak a Himalayában való előfordulásának megbeszélésekor BITTNER A. 1 a Daonella- és Halobia-génuszok viszonyának tanulmányozása alapján ROTHPLETZ A.-val 2 szemben e két génusznak külön, való megtartása mellett döntött. Jellemvonásaikat Mojsisovics-nál pontosabban a következőkép írja körül. Daonella: Határozottan körvonalazott fül nélkül, vagy tökéletlenül kifejlődött füllel, vagy helyesebben kis fülmezővel, a mely a teknő többi részénél nem magasabb, nincs felosztva, nincs tovább tagolva és nincs bisszus-nyílása. Halobia: Jól megkülönböztethető, a teknő felülete fölé emelkedő, fél kúpalakú füllel, a melyet radiális barázdák tovább osztanak és gyakran bisszus-nyüással bír. A .Pecten-nél a bisszus-nyílás a jobb teknő füle alatt van, a halobiák-ntú azonban a növekedési vonalak hajlása csak a legritkább esetekben felel meg egy ilyen nyílásnak. Magam' ilyen nyílást majdnem sohasem észlelhettem. Ha zárt teknők mellett létezett ilyen nyílás, a mi valószínűnek látszik, akkor az a fülnek végén volt. Hogy azonban a bisszus-fonalak kibocsátására szolgált-e, azt nem lehet kimutatni. A Daonella-génusznak BITTNER által megadott jellemzéséhez hozzájárulok; csak annyit kell még hozzáfűzni «belső héjléczek nélkül» és «kissé egyenlőtlen». A teknő belső oldalán héjléczczel bíró alakokat Enteropleura és Dipleurites-ekre osztom, a szerint a mint egy vagy két ilyen belső szalag van jelen. Ezen két csoport a többi Daonella-fajtól nemcsak ezen héjlécz által különbözik, hanem az inkább egyoldálú körvonala és a skulpturája által. A Daonella-génusz, a mennyire ismeretes, a kagylómészben kezdődik és a legtöbb alak a karni időszak beálltával Halobiá-xh látszik átalakulni. Egyes izolált alakok a nori-emeletben is fellépnek, ezek Daonella impcrialis és Daonellagosaviensis, a melyek mindketten külön megjegyzésekre szolgáltatnak alkalmat, melyekről ezen fajok megbeszélésénél lesz szó. Bár egyes fajoknak csak gyenge, sekély, keskeny barázdák előidézte bordázottságuk van, a legtöbb faj határozott radiális bordával bír. Úgy a mellső, mint a hátsó záros perem alatt, gyakran csak határozatlanul elhatárolva, egy sektorszerű háromszögletes mező differencziálódik; a mellsőn rendesen teljesen hiányzanak a 1 A. BITTNER: Himalayan fossils in Palaeontogr. Indica XV. sor. VII. k. 2. r. (1899), 37. oldal. 2 A. R OTHPLETZ : Palaeontographica, 39. k. 1S92, Die Perm-, Trias- u. Juraformation auf Timor u. Rotti.
