A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

14 Adatok a triász IJalobiidái és Monotidái monográfiájához. 14 tanulmányok nélkül nehezen dönthető el végérvényesen; a mennyiben ilyen kritikai szemle lehetséges volt, azt a következőkben a triászbeli formákra megejtettem. Miután a Posidonia génusz a palaeozoikumból a triászon át a juráig ismeretes, a triászban egy vagy több fajnak élnie kellett. Miután gyakran semminemű támponttal sem birunk, hogy a posidonia-stádiumát egy Daonelld-nek vagy Halobiá-nak mint ilyent kimutassuk, ennélfogva számos ilyen előfordulás mint Posidonia határoztatott meg. Egy gyenge radiális csíkozottság egyes szerzőknél még nem volt elegendő arra, hogy egy ilyen héjat a Posidoniagénuszból kizárjon. Csak ha a héj szélén határozott barázdák lépnek föl, vagyunk abban a helyzetben, hogy annak a fent említett leszármaztatott génuszokhoz tartozását biztonsággal felismerhessük.

1 Gyakran egy posidoniák-tói befedett lapon csak 1 — 2 ilyen Halobia- vagy Daonella-példányt látunk; ilyenkor különbeni megegyezést feltételezve, alapos okunk van arra, hogy a látszólagos posidonid-YoX is kifejletlen daonellák-nak vagy halobiák-nok tekintsük. Ez az együtt előfordulása nagy, kifejlődött Daonella- vagy Halobia-\\é)akx\ak posidonia-szerű héjakkal és az utóbbiaknak megegyezése a megfelelő, a növekedési csíkok által felismerhető ugyanolyan nagyságú fejlődési stádiumokkal, jó kritériuma ezek együvé tartozásának. Ez a kritérium talán az egyedüli, mely ebben a kérdésben némi, ha nem is teljes biztonságot nyújt. Az egyes fajok megbeszélésénél még különösen feltűnő példákat fogok felsorolni. DESHAYES, MC COY

2 és mások adatai alapján, a posidonia-kat az Aplysia gasteropoda-génusz belső héjainak tekintette, a mi azonban az utóbbiak eltérő alakjánál fogva kizártnak látszik, bár egyes Posidonia-előfordulások nak rendkívül vékony héja van. Ezenkívül az Aplysiá-nak csak egy héja van, a melyhez a szimmetrikusan kifejlődött hiányzik. A Posidonia-génusz fajainak azonban mindig két szimmetrikus héjuk van. JONES R 1857-ben kis posidonia-(ormákat az Estheria Crustacea-génuszhoz tartozóknak vett, a mely nézetet későbbi szerzők ismételten átvettek. Lássuk most a Posidonia-génusznak a triászban való elterjedettségéről szóló ismereteink történetét. A mint említettem, a germán triász kis posidoniait már 1837-ben leírták, majd 1841-ben a Posidonia wengensis-1. 1857-ben .

GIEBEL és HAUER F. egy-egy új formát csatolnak a triász Posidonia fajaihoz. Ezek a Posidonomya nodocostata GIEB.

3 és Posid. obliqua HAU.

1 1873-ban következett az alpesi triász posidonidi-nok feldolgozása MOJSISOVICS E. által.

5 A már eddig ismert P. wengensis-en kívül leírta a P. idrianad az idriai vvengeni rétegekből, a P. pannonica-t és a P. alta-t a bakonyi kagylósmészből. 1877-ben ÖBERG a spitzbergeni triászból a Posidonomya Mimer-i ismerteti.

6 1882-ben G. GEMMELLARO a szicziliai felső triászból a többé-kevésbbé radiálisan díszí1 Egy ilyenfajta rendkívül meglepő például szolgálnak a H

AUER F. által a Posidonomya ob/iqua-hoz sorolt egészen Posidonomya-szerű kövületek Feuerkogel-Teltschenről. 2 Mc COY: Synopsis of the Carb. limest, fossils of Ireland, 77. oldal. 3 C. GIEBEL: Zeitschr. f. d. ges. Naturwissensch. X. kötet. 4 F. v. HAUER: Palaeontolog. Not.; Sitzb. Wien. Ak. d. Wiss. 24. kötet. 5 Triasverst. d. Südalpen, Jahrb. d. k. k. G. R. A. 1873. XIV. tábla. 6 P. OBERG: Om Trias Försteningar frán Spetsbergen; Kgl. Svenska Vetensk. Handl. XIV.