A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász IJalobiidái és Monotidái monográfiájához. 13 Az összes határozott radiális skulpturát mutató formák itt ki vannak zárva, éppen úgy az összes vastaghéjúak, vagy a zárófogakkal bírók, ellenben több Estheriá-nak leírt kövület a posidoniák-hoz számítandó. A Posidonia-génuszt 1828-ban állította fel BRONN az egyetlen P. Becheri-fajjal, a herborni kulmból. A fajnak a jellemzésében, de nem a génuszéban, benne foglaltatik a héj konczentrikus redőzöttsége. 1837-ben ugyanezen szerző a génusz jellemvonásait ebből a szempontból kiegészítette, és egyszersmind, mert már egy növénygénuszt Posidoniá-nék neveztek el, a nevet Posidonomyá-ra változtatta. A ma érvényben levő szabályok szerint azonban nem forog fenn alapos ok ezen változtatásra, miért is ajánlatos az eredeti Posidonia nevet, a mely gyakran a megváltoztatott név mellett használtatott, megtartani. Még 1837-ben leírta VOLTZ 1 a tarka homokkőből a kis Posidonia Albertii-X és majdnem egyidejűleg GOLDFUSS 2 a hozzá hasonló Posidonia minutá-X a keuperből, három liaszkorbeli és négy malmkorbeli Posidoniá-val együtt. Ezen utóbbiakból talán csak a P. socialis MÜNSTER biztos hozzátartozója ezen génusznak. Ezután következnek 1841-ben WISSMANN 3 a wengeni rétegekből származó Posidonomyá wengensis leírásával; 1843-ban HALL a felső szilurból való Posidonia alatá-xA 4; 1844-ben L. de KÖNINCK 5 a carbon-mészből leírt régebbi fajokat a posidoniák-hoz sorolta; ugyanazon évben MC COY a Pos. membranaceá-X írja le az angol karbonból. Nagyon messzemenően használta a Posidonomyá nevet Ű'ORBIGNY (Prodrome, I.), a ki a szilurbeli Ambonychia-formákat, továbbá 22 különböző devonkorbeli lamellibranchiaíá-X az Avicula, Sanguinolaria, Paracyclas stb. génuszból idesorolt. Közöttük vannak a MÜNSTER-ÍŐI 1840 és 1842-ben a német devonból posidonomyák-nAs leírt alakok, 3 melyek mind nagyon vastag héjúak. Még leginkább a Pos. venusta és Pos. semistriata tehetők ide. 1862-ben Mc COY nem kevesebb mint nyolcz Posidonomya-íAp sorol fel az irlandi karbonból, a melyeknek nagyobb része tényleg a génusz típusához csatlakozik. 7 Később még számos más Posidonia-fajt írtak le a palaeozoikumból, a triászból és a jurából. így HAUER F. a triászból 1857-ben a Posidonia obliqua-X írta le. Különös fontosságúvá vált a fiatalabb formák közül a Posidonia alpin a GRAS. egy kicsiny hosszúkás, meglehetősen domború faj, melyet az alpesi klausz-rétegekben mint egy gyakran visszatérő és egész kőzetpadokban fellépő kövületet ismertek föl. 8 Mindezekből az következik, hogy a Posidonia-génusz a szilurtól a felső juráig el volt terjedve. Az a kérdés, vájjon ezek a fajok, a melyek nagyon kevéssé különböznek egymástól, valóban Posidonia-{a']ok és nem más génuszok fiatalkori formái-e, a triászban különösen Daonella- vagy //«/tfááz-génuszokéi, terjedelmes új gyűjtések és 1 L. VOLTZ: Notice sur le grés big. de Soulz-les-bains. Mém. soc. hist. nat. de Strasbourg II. 1837. 2 G OLDFUSS : Petrefacta Germaniae II. kötet (1834—1840), 118—121. oldal, 113, 114. tábla. 3 WISSMANN in MÜNSTER Beitr. 1841. 4 Nat. history of New-York, IV. 72. oldal. 5 Különösen Pos. vetusta Sow. és Pos. hemisphaeidca PHILL. 6 M ÜNSTER : Pal. Beitr. IV és V. 7 MC COY: Synopsis of the carb. fossils of Ireland. 8 D'A RCHIAC : Hist. d. progrés de géologie, VI. kötet, (1852), 608. oldal.
