A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
10 Adatok a triász IJalobiidái és Monotidái monográfiájához. 10 t Estheria minttta (GOLDF.) 1834—1840. Posidonia minuta GOLDFUSS : Petref. Germ., 118. old., 113. tábla, 5. ábra. a németországi Lettenkohleból. A bécsi természettudományi udvari múzeumban levő a sinsheiini keuperből származó példányok szépen mutatják a konczentrikus redőket szabályszerű, majdnem egyforma közökben, a perem felé azonban finomabbak és sűrűbben vannak egymás mellett, mint a leírásban. Ezenkívül egyes példányokon (de nem valamennyin) a hullámvölgyek tetején barázdák vannak, épp úgy mint a reczens estheriák-nál. Ennélfogva kétségtelen, hogy a sinsheimi példányok, továbbá a kornwestheimi Lettenkohleból valók az Estheria-génuszhoz tartoznak. Ezen utóbbiaknál hiányzik az eltérően kifejlődött perem, de a többi tulajdonság, úgymint a hullámdombok egyenletes távolsága és a barázda jelenléte azok tetején észlelhetőek. Lelőhelyek: Keuper Sinsheimnél, Kornvvestheimnél stb. FRECH F. (Függelék, 25. oldal) Würzburgot is említi. Estheria Kubaczeki VOLZ. Felső-Sziléziából (Gogolin) finomabban sávozott mint az Estheria Lóczyi és ebben a tekintetben megegyezik az oeynhauseni rhetiumbeli E. Hausmanni-yoX. Estheria Lóczyi FRECH. A veszprémi sötétszürke márgában kis héjak fordulnak elő, melyeket FRECH F. Estheria Lóczyi néven írt le. Alakjukat illetőleg ezek épp úgy lehetnek posidoniák vagy halobiák embrionális alakjai; a növekedési vonalak egyenlőtlenségei is megtalálhatók a nagyobb, egész biztonsággal Posidonia vagy Halobia juv.-ntV. nevezendő héjaknál, melyek egyes helyeken, mint pl. Balatonfüreden ezekkel az estheriák-kai együtt fordulnak elő. A kis héjakon bizonyos pontozottság észlelhető, ez az osztrakodákhoz való tartozóságot lehetségesnek láttatja, habár ez egyáltalán nem biztos. A kérdésnek ezen szempontból való megítélésére anyagot nyerendő, a cs. k. természettudományi udvari múzeumban levő reczens anyagot néztem át. Ezen anyag édesvízi formákból áll. A héjak körvonalát illetőleg két típust láttam; az egyiknél a hátulsó záróperem a végén szögletes, a miből a növekedési zónák olyan elrendeződése következik, hogy azok egymás mögött parallel egymásra feküsznek és a záros peremet egyenes irányban tompa szög alatt érve, rajta végződnek. A másik típus oly növekedési öveket mutat, a melyek elől és hátul a záros peremnek közelében keskenyedve a búb tájékára húzódnak és e mellett kihegyesednek. A legtöbbnyire szarunemű Estheria-héjak szerkezete és díszítése a kagylókétól teljesen eltérő. A héjakat szabályszerű, majdnem egyforma távolságra levő finom konczentrikus barázdák díszítik, melyek az egymásra következő növekedési öveknek felelnek meg. Közöttük nincsenek növekedési vonalak, itt a héj pontozott vagy hálószerű szerkezetet mutat. Ez lényeges különbség a kagylóhéjakkal szemben, melyeknél mindig találhatók növekedési vonalak vagy parallel lemezkék szakadatlan sorozatban.
