A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

Adatok a triász IJalobiidái és Monotidái monográfiájához. 11 Kevésbbé fontos azon körülmény, hogy a reczens estheriák-nál a konczentrikus csatornák gyakran konczentrikus hullámok által felemelteknek látszanak, melyek épp úgy szabályszerűen futnak le, mint a csatornák. A veszprémi márga estheriái-nál FRECH nem ír semmit a teknő szerkezetéről; csak annyit mond. hogy a teknők porczellánszerűek és a barázdák szakadozottak és nem párhuzamosak.

1 Ezen utóbbi jelleg a reczens formákra nem áll fenn. A teknő anyagának különbözőségére talán kevesebb súly fektetendő (a mely a reczenseknél szarunemű, a fosszilisoknál meszes),

2 mint a héj szemcsés szerkezetére, észrevehető növekedési övek nélkül. Ezen utóbbi tulajdonságban, ha ez eredeti és nem utólagos elváltozások által idéztetett elő, található a veszprémi estheriák és a reczens formák közötti analógia. Ehhez járul még, hogy a veszprémi estheriák is mutatnak meglehetősen szabályszerű növekedési csatornákat; ezek azonban nem feküsznek a konczentrikus redők tetején, hanem azok hullámvölgyeiben. Habár ez még nem látható egész világosan, mégis lehetséges, sőt valószínű, hogy a veszprémi márgákban az estheriák-nak rokonai, talán magának ezen génusznak hozzátartozói fordulnak elő. Természetesen a veszprémi kövült héjak viszonylag vastagok és meszesek, míg a reczens anyag héjai vékonyak és chitinesek. Lelőhelyek: FRECH az Estheria Lóczyi lelőhelyéül általában a veszprémi Carnites floridus-t tartalmazó márgát nevezi meg. Magán Veszprémen kívül, a honnan a rendelkezésemre állott originális példányok származnak, megemlítendő még Rátót község Veszprém mellett, a honnan estheriák fellépése jelezhető, itt posidoniák-kai együtt fordulván elő. Kevésbbé biztos az estheriák előjövetele a Malomvölgyben Felsőörsnél és a csopaki árokban, a példányok kedvezőtlen megtartási állapota miatt. Estheria Ciofaloi GEMM. 1882. G. GEMMELLARO: Sul Trias della reg. occid. di Sicilia, pag. 25. V. tábla, 14. ábra 1897. E. SALINAS

: Sulle Estherie del Trias di Sicilia. Notadel Museo di Geol. e Min. d. R. Univ. di Palermo, pag. 6, 1. tábla, 1—5. ábra. GEMMELLARO ezt a fajt Termini Imerese (Sziczilia) mellől a Valloné Figuredda-ból pontosabb leírás nélkül ábrázolta. Az ábrából hiányzanak a konczentrikus csatornák közötti szabályszerű intervallumok. A növekedési övek szabálytalan, de meg nem szakított sorozata inkább a mellett szól, hogy itt Posidoniá-hoz hasonló embrionális alakkal van dolgunk. Hogy a fent nevezett Estheria egy kis Posidoniá-1, vagy egy ezen génuszhoz tartozó faj embrionális példányát, vagy végül egy Daonellá-1 vagy egy Halobiá-1 ábrázol-e, ez idő szerint nem ismeretes. Lelőhelyek: Valloné Figuredda és Passo di Burgio (Sziczilia). 1 FRECH loc. cit. 16. oldal. 5 Ha FRECH a fosszilis, nekem szintén rendelkezésemre állott példányokról azt mondja, hogy porczellánszerűek, ezt csak akkor tekinthetném találónak, ha ő porczellánbiscuitet értett, mert a veszprémi példányok felülete nem sima, hanem szemcsés-érdes.