A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
28 A bakonyi triasz-brachiopodák. Retzia Lóczyi nov. spec. V. tábla, 14— 16. ábra. A már leírt Retzia hungarica számos példányai között találkozik egy alak, a mely a R. hungarica-vk rokon ugyan, de a melytől több jelleg alapján könnyen meg lehet különböztetni. Mindenekelőtt jó megkülönböztető jelleg kis teknőjének jócskán meghosszabbodott termete és az, hogy középbordája, az oldalbordákhoz viszonyítva alig vagy egyáltalában nem lép háttérbe, illetőleg mélyebben nem fekszik. Ez magában véve is elegendő arra, hogy ezen alak már külsőleg is jelentékenyen eltérő habitust nyerjen. Az area szélessége nem mondható éppen állandónak, — a nagy teknő búbja pedig a legtöbbször elég egyenesre van kinyújtva. Négy, jókarban levő példány méretei ezek : 1. 2 3. 4. A kis teknő hossza . . . 3 4 47a 57 » » » szélessége • • 3 3/ 4 47 3 47a 6 A nagy teknő hossza . 5 5V 2 6 77 Az area alapja 3 37s 3 43/ » » hossza .... • • 2 V 8 3 37, 4 Ezen méretek egybevetéséből kitűnik, hogy nagysági viszonyokban e fajnál meglehetős változékonyság uralkodik. Bár a kis teknő rendszerint kissé szélesebb marad, mint hosszú, mégis a harmadik számú példánynál ezen két méret már egyforma és e példány areája is jelentékenyen keskenyebb, mint a többié. A kis teknő oldalbordáinak száma mindkét felől majdnem állandóan 4—4 és csak a legnagyobb példány fülecskéjén mutatkoznak jobbról-balról még egy ötödik bordának a nyomai is. A második számú példánynál ellenben már a negyedik borda is elmosódik. A nagy teknő búbja erőteljes, majdnem egyenesen kinyúló s így az area is csaknem sík és csak igen kevéssé görbült ; azonkívül a közepén a legtöbb példánynál egy gyengén mutatkozó bemélyedő középvarrat is van. Ezen fajt, a melyet különben Magyarországon kívüli területről eddig nem ismerek, a mint már említettem is, elsősorban a kis teknő nagyobb hossza választja el a szélesebb kis teknővel bíró Retzia hungarica-ió\ és más Retzia - faj o k t ó 1. Legjobban megközelíti még ezen faj a II. táblán 27. ábrával lerajzolt példányt, a melynek sajátosságai azonban esetleg a növés közben való háborgattatás folytán is keletkezhettek. Ezen példány teljes hossza 10 mm., kis teknője kb. 5 x/ 2 mm. hosszú és 6 mm. széles; az areájának szélessége 5 és magassága 5 1/., mm. Nemcsak az area, hanem a nagy teknő búbja is jó állapotban maradtak meg, úgy hogy az alakról, a héjnak részben összenyomott volta daczára is, elég hű képet lehetett összeállítani. A kis teknőn egy kissé bemélyedt középborda foglal helyet, a mely — ellentétben mindennel, a mit e nemről, avagy legalább annak triaszkorú fajairól tudunk, — a teknő homlokféli részében megoszlik s e megoszlás hirtelen a héjnak egy erős növésű ráncza után következik be. A középborda e megoszlása nem olyan természetű, mint egyes Retzia-fajoknál, hogy a héj közepén csak barázdálva volna, hanem valósággal kettőzött a teknő homloktáji felében, úgy hogy szélessége is kétszer akkora, mint a mekkora eredetileg volt.
