A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
Bakonyi triász-In achiopodák. 29 A középborda mindkét oldalán 5--5 oldalborda fekszik s ezek erősen kifelé kanyarulnak. Az ötödik már a záros peremmel esik össze. Az oldalbordák elseje, a mely egyszersmind a legerősebb is, az említett növedékránczon túl szintén megkettőződik, vagy talán helyesebben mondva, ezen első bordán belül mindkét oldalon még egy rövid, számon felüli borda illeszkedik közbe, úgy hogy ennek következtében a kis teknő homloktájéki felében egy 4 bordás középduzzadék-féle képződmény fejlődik ki. Azonban a távolabb fekvő oldalbordák közül is egyikmásik gyenge hajlamot árul el megkettőződni és pedig szintén ama növekvésben való megakadástól kifelé. A nagy teknő, sajnos, erősen benyomódott ; de azért ezen is a megakadás felett 5—5 egyszerű bordát látunk; a legszélső itt is majdnem egybeesik a záros peremmel. A középső sinusban, a mely az összenyomódástól legtöbbet szenvedett, a növedékráncz felett fekszik egy borda, a melynek eleje a búbtól távolabb esik, s a mely a homlok irányában szintén kettéosztódni látszik. Ezen teknő oldalt fekvő bordái közel a homlokhoz részben szintén megkettőződtek. Az area széle is magas ; a külső oldalnak csak keskeny részletei kisérik kétfelől, míg a közepén egy nagyon kevéssé szembeötlő keskeny, kétesen határolt és alacsony deltidium-kiemelkedés foglal helyet, a melynek felső végén maga a deltidíumnyílás fekszik. Minthogy a nagy teknő búbja majdnem egyenesre nyújtott, az area felülete is csaknem síknak tűnik fel. Mielőtt a Retzia Lóczyi-t ismertem volna, nem tudtam a legutóbb leírt különös alakot semmi más előttem ismert fajjal összefüggésbe hozni és már le is írtam azt R. abnormis nov. sp. neve alatt. Most azonban helyesebbnek tartom azt a Retzia Lóczyi egy véletlenségből vagy talán a növekedésében történt rendellenesség következtében elfajzott individuumának tekinteni. Termőhelyek: Ezen utóbb leírt példány a veszprémi Jeruzsálemhegyről való, míg a Retzia Lóczyi fajnak az V. táblán lerajzolt normális példányai a veszprém— jutási vasút 1. profiljának e rétegeiből gyűjtettek, a hol a R. hungarica-xa\ együtt, de jóval gyérebben jelentkeznek. Retzia Aracanga nov. spec. II. tábla, 25. és 26. ábra. A veszprémi Retzia-{a)ok között találunk igen hosszúra nyúló búbbal és sok bordával felruházott alakokat, a melyek épp úgy közel állanak a hosszú búbbal bíró sct.-cassiani fajokhoz (R. Avara EBE és különösen a R. procerrima KLIPST.), mint azokhoz, a melyek a Seeland-alpról származnak (R. Loretzi m. és R. distorta m. Abhandl. XIV, p 120, 121). Még az eddig letárgyalt Retzia-fajok leginkább azon alakokhoz tartoznak, a melyeknél a kis teknő szélessége felülmúlja annak hosszaságát, addig a Retzia Aracanga egyike azon fajoknak, a hol az előbbi méretviszony fordítottja érvényesül, vagy pedig a két méret legalább is egyforma. Ezen fajoknál a nagy teknő az area-részletek erős fejlettsége következtében sokszor kétszer oly hosszú, mint a kis teknő ; de azért megjegyzendő, hogy éppen ezen tekintetben mutatkozik e hosszú búbbal bíró Retziák-nál a legnagyobb ingadozás. Ezen fajnak most előttem fekvő példányai közül a legnagyobbik a következő méretekkel bír :
