A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták

Bakonyi triasz-lamellibranchiaták. 87 Myoconcha pavida nov spec. VII. tábla, 24. ábra. Rosszul megmaradt darabokban van ugyan előttem, de bordázottsága következtében igen feltűnő alak ; 20, sőt több bordája is van, a melyek a tömött növedékvonalozottság és egyes eró'sebb növedék-gyürűk folytán folytonosan irányt változtatnak, úgy hogy lefutásuk szabálytalan, úgyszólva reszketős. A héj mellső, illetőleg alsó részén a bordák sűrűbben állanak, a felső záró-perem felé eltávolodnak egymástól és a legtávolabbi köz az utolsó borda és az areola éle között jelezhető, a hol a növedék-vonalozottság is igen élesen előre fordul. Ez, tudvalevő, hogy sok myoconchán megvan. A búb terminálisán fekszik, alatta az egyik kőmagvon, támasztóléczecske által élesen határolt kerek mellső záró-izom vehető észre. Az alsó, illetőleg mellső perem egy kissé homorú. A Myoconcha pavida az eddig ismert triaszbeli bordázott myoconcháktol mindenekelőtt szabálytalan, reszketős lefutású bordáival, a M. Maximiliani Leuchtenbergensis KLIPST.-tó'l jóval számosabb bordáival, a M. Brunneri HAUER-ÍŐI nagyon is eltérő alakjával különbözik. Elől széles alakjuk van a marmolatabeli myoconcháknak is, a mint erről számos darab összehasonlítása útján meggyőződhettem. A német M. Miilleri GIEBEL fajnak hiányzik szélesebb közbülső tere a zár-, illetőleg areolaris-él mellett, bordái is egyenesen húzódnak, a mi a GIEBEL által elkülönített M. Quenstedti-vo. is érvényes. A faj ennek következtében, valamint tekintettel az Alpoknak viszonylag régi triasz-lerakodásaiban való fekvetére is, mindenesetre külön nevet érdemel. Leda (Palaeoneilo ?) spec. VIII. tábla, 5., 6. ábrák. Kicsiny, indifferens nuculida, a melynek azonban ábrázolása, sajnos, egyáltalában nem sikerült, különösen bal teknőjének (6. ábra) rajza helytelen, úgy hogy majdnem lehetetlen ezekre az ábrákra utalni. Reménylem, hogy talán máskor jobb ábrák révén visszatérhetek mnjd erre a fajra. Macrodon elongatus tiov. spec. VIII. tábla, 13. ábra. Ebből a kicsiny arcaceából csak bal teknő van előttem. A záró-peremhez csaknem párhuzamos helyzetű köpenyszéle van, felületét meglehetős szabályos közökben fekvő koncentrikus bordák borítják, sugaras díszítésnek nincs nyoma. Pántudvara igen keskeny. A búbtól a héj közepén sugárirányú bemélyedés fut lc, hasonlóan, mint a set.-cassiáni Arca impressa MÜNST. fajon, a mely faj azonban rövidebb, s hátrafelé kitágult körrajza van ALBERTI az Arca impressa-t az Arca triasina RÖMER német kagyló-mészbeli fajjal egyesíti, a mi egészen alaptalan. Fajunk az említett Arca triasina-hoz határozottan a legközelebb áll, azonban hosszában még inkább megnyúlt, mint ez, a melynek héján alig van némi mediális benyomata. így tehát a magyar alak faji önállósága meglehetős biztosnak látszik.