A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták

88 Bakonyi triasz-la

.mel libra nchiat

ák. 88 A macrodonok közé persze csupán azért soroztam, minthogy a legtöbb triaszbeli arcacea vagy tényleg ehhez a nemhez tartozik, vagy legalább ehhez soroztatik. 71 Iacrodon sol it ar ins nov. spec. VIII. tábla, 11 ábra. Csupán jobb teknó'je van meg, a mely csaknem derékszögűén alakult, eló'reugró búbbal és diagonális lehajlás által határolt hátsó udvarral. Míg a héj fődomborulatának csak elmosódott koncentrikus díszítése van, ez a növedék-vonalozottsága a hátsó udvaron sokkal eró'sebb és szabályosabban fejlett, s ezenkívül finom sugaras bordázottság metszi és csipkézi ki. Búbja erős, a pántudvar ellenben nagyon redukálódott. Ez az alak az előbb leírt M. elongatus-t6\ nagyon eltér s a M. triasinus RÖM. német kagyló-mészbeli fajhoz (a legtöbb német búvár szerint a M. Beyrichii v. STROMB. sp. synonymusa) látszik legszorosabban csatlakozni, nevezetesen a Zeitschr. D. d. geol. Ges. 1880, XIV. tábláján NoETLiNG-től bemutatott sziléziai előjövetelhez. Különösen díszítése lehetett igen hasonló; a magyar alak azonban kevésbbé ferde, és hátsó udvarát nem olyan jól kifejlődött diagonális gerincz választja el a héj fődomborulatától. Minthogy a német faj ábrái a különböző búvároknál igen jól összevágnak, úgy látszik, hogy ezek az itt leírt alak felé alig variáltak, ennélfogva fajunkat mindenesetre külön névvel nevezhetjük Lithophagus (?) spec. Megnyúlt sima kagyló, a mely, nagyobb hosszaságát kivéve, félreismerhetetlenül hasonlít a föntebb, a 19. oldalon leírt Lithophagus triadicus-hoz. Silány állapota miatt azonban leírásra nem alkalmas, A lieskaui fauna Litliodomus prisons GIEB. alakja igen hasonlít a magyar alakhoz, azonosságuk azonban nem bizonyítható be. Pinna spec. Kicsiny, díszesen kidomborodó növedék-vonalozottsággal ellátott faj. Aviculopecten elegantnlus nov. spec. VIII. tábla, 16. ábra. Igen díszes, kicsiny pecten vagy valószínűbben aviculopecten, a melynek ábrázolt teknője valószínűleg a bal teknő. Mintegy 14 főbordája van, a melyek szabályos széles közökben állanak egymástól. Minden közbülső térbe egy-egy sokkal finomabb, másodlagos borda tolódik közbe. Csak hátul következik három főborda közvetetlenül egymásra, vagy itt lesz a mellékborda oly erős, mint a főbordák. Díszes finom növedék-vonalozotiság keresztezi, fölfelé forduló ívekben, a közbülső tereket. A hátsó fül igen elmosódott, a mellső teljesen el van választva a héjtól, a mi az avi-