A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
23 azóta sem jött többet elő; azután Cyrtina calceola KLIPST., ennek új leírását közöltem az Abh. d. geol. R.-Anst. XVII/II 1892, p. 11, tab. I, fig. 14, 15 alatt és a Cyrtina Fritschii m. (Abhandl. XIV, 1890, p. 79, tab. XLI, fig. 20). Mind a három sct.-cassiani. Ezekhez csatlakozik most a Veszprémből származó negyedik alak, a mely eddig csak három és nem is egészen kielégítő külsejű példányban van meg, de azért mégis megérdemli a külön leírást A kis teknőjének körvonala csaknem félköralakú; legnagyobb szélessége a záros perem legnagyobb szélességével esik össze A nagy teknő ellenben megnyúlt, sőt hosszú, illetőleg magas ; areája teljesen sík, fel egészen a kis, hegyes és kissé szabálytalanul görbülő búbig. A kis teknőn egy, kissé előre ugró és a bordás Spiriferinák középduzzanatának megfelelő középbordát látunk, a mely mellett jobbról-balról 4—4 oldalborda fekszik; ezek közül a belsők egyforma erősek a középbordával, de a külsők már nagyon rövidek és gyengébbek is. Egészben véve az egész bordázat a megtartási állapotból kifolyólag nem nyújt eléggé világos képet; azonban a bordaközti barázdák tényleg már eredetileg is sekélyek valának. Valamivel erősebb lehetett a nagy teknő bordázata. Ezen a teknőn a nem nagyon pregnáns középsinus mellé kétoldalt 4—4 borda helyezkedik, a melyek közül a legszélső egyszersmind magát az area-élt is képezi. Az area nagy, egyenes és majdnem oly magas, mint széles; középső harmadánál többet foglal el rajta a deltidium, a mely kissé kiemelkedik és a kis teknő búbján egy bemetszést mutat, a búb csúcsa alatt pedig valószínűleg egy kerek nyílással is bírt. — A héj felületét szembetűnő finom bibircsek teszik pontozott külsejűvé. Cyrtina Lóczyi a már felhozott sct.-cassiani Cyrtindk egyikével sem egyesíthető. A Cyrtina calceola különbözik tőle a maga sajátszerű bordázatával; Cyrtina Maximiliani-t pedig, azonfelül, hogy kis teknője homorú, még bordáinak nagyobb száma és keskeny deltidiuma különböztetik meg. Még legközelebb állónak mutatkozik a Cyrtina Fritschii, de — úgy látszik — ezt is elég jól el lehet választani szabályosabb termete és tetemesen keskenyebb deltidiuma alapján. Mindenesetre kívánatos leend e különbségeket, ha a veszprémi fajból esetleg jobb példányok kerülnének kézre, újból megvizsgálni. Mikor már az imént közölt leírás készen volt, LACZKÓ tanár úr ismét küldött anyagot, a melyben még egy Cyrtina-1 találtam; ez az előbb leírtnál jóval kisebb s azt hiszem, nem egyéb, mint a Cyrtina Lóczyi fiatal példánya. Különbség köztük csak az, hogy a már leírt nagyobb példánynál az area-felülete és a kis teknő jóval tompább szög alatt ütköznek egymáshoz, mint e kis példányon, a melynél ezen szög alig nagyobb a derékszögnél, e miatt rajta a nagy teknő búbja jóval hátrább áll, mint a nagy példányon. Ennek a két példánynak a méretei következők: a nagy péld.-nál a kis péld.-nál A kis teknő hossza 6 mm. . . 3mm. A » » szélessége 9 » 5 A nagy teknő egész hossza ... 12 » . . 5 » Az area szélessége 8 » . . 4'/ 2 » Az » magassága c. 7 » . c. 3 » A deltidium szélessége 4 » 2 >
