A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
24 Bakonyi iriasz-hrachiopodäk. A kis példány jobb karban maradt meg ; nincs annyira lekoptatva, mint a nagy s azért bordázaténak jellegét is könnyebb megállapítani A bordák száma itt ugyanaz, mint a már leírt nagy példánynál. A kis teknó' bordáit jól kifejlődött barázdák választják el egymástól s e bordák itt-ott, kivált a teknők középső táján és homlokán, hajlamot mutatnak csomók vagy púpok fejlesztésére. A nagy teknő búbjának vége kissé szabálytalanul ferdére hajlik ; a deltidium pedig viszonylag keskenyebb, mint a nagy példányon. A hibátlan héjfelület durvább bemélyedésekből előálló pontozottságot mutat. Ezt a kis példányt, nagy teknőjének gyengébben fejlett volta és hossza közelebb hozza ismét a Cyrtina Maximiliani KLIPST alakjához, de azért ez utóbbival semmi esetre sem egyesíthető, hanem szinte bizonyos, hogy nem egyéb, mint az először leírt nagyobbik példánynak fiatal alakja. Termőhelyek: A veszprémi úgynevezett Conchodon-márgákból való a két nagyobbik példány ; a kisebbik pedig a VI. profil e 3-i rétegeiből. Cyrtina calceola KLIPST. spec. Abhandl. d. geol. R.-Anst. XVII/II, 1892, p. 11, tab. I, fig. 14, 15. Ezen rendkívül jellemző fajnak egyetlen példányáról van szó, mely azonban 9 mm. hosszú, míg az előttem eddigelé ismeretes sct.-cassiani darabok 6 mm-nél nem sokkal hosszabbak. Időközben azonban a császári és kir. udvari muzeumba került egy töredék Sct.-Cassianról, a mely arra enged következtetni, hogy a Cyrtina calceola Sct.-Cassiannál is nagyobb méreteket érhet el, sőt hogy e tekintetben a veszprémi példányoknál sem igen marad hátrább Termőhely: A veszprémi Cserhát brachiopoda-konglomerátja, a hol több más sct.-cassiani faj társaságában lép fel. Cyrtina gracillima nov. spec V. tábla, 17. ábra. Egy szokatlanúl összenyomott karcsú alak, a mely e tekintetben alkalmasint egyedül áll az összes eddig ismert Brachiopodák között. Nagy teknője rendkívül keskeny és hosszú, a mellett sima, gömbölyű és egy jól kifejlődött, feldombo-rodó pseudodeltidiummal ellátva. Sajnos, — hogy ez egyetlen példányon a búbnak vége le van törve. A kis teknő laposan boltozott, fedőforma, egy gyengéd középbordával díszítve és a záros peremen egészen sajátságos módon az area felé kiszélesítve. A felülete sima ; a héjszerkezet pedig — úgylátszik — pontozott külsővel volt felruházva. Általában az egész alak kifejlődése olyannyira szertelen, hogy ennek alapján minden eddig ismert fajjal való összehasonlítása elmaradhat. Aránylag még legközelebb áll azon sima triász korú Cyrtiichkhoz, a melyek Cyrtina Zitteli m. [Bittnerula HALL et CLARKE genusa, 1895) típusához tartoznak Termőhely : Egy példány a veszprémi VI. profil rétegeiből.
