A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
Bakonyi triasz-lamellibranchiaták. 37 A héj bordázottsága szabálytalan. Mintegy 40—50 bordája van, a melyek különbözó'képen csoportosultak és különböző erősségűek. A legszabályszerűbbek és a legegyöntetűbbek a búb-részleten, távolabb szabálytalanokká lesznek, ellaposodnak, itt-ott újak ékelődnek közbe s minden szabályosság eltűnik elrendeződésükben. A bordák alacsonyak és tompák, a közbülső terek gyengén vannak kifejlődve. A bordák fölött igen egyöntetűen tömött, finom s e mellett éles növedék-vonalozottság fut végig, a mely egyenes vonalokban, behajlások nélkül hatja át a bordákat és a közbülső tereket: az egyes példányokon ez a növedék-vonalozottság annyira különbözik, hogy 3 vagy 4 finomabb vonalra egy erősebb következik, a mely kissé be- és kiugrik. A füleken semminemű bordázottság sincs (a 17. ábrát tehát e szerint kell helyesbíteni), csupán sűrű növedékvonalai vannak. A héjak bordázottsága még a kőmagvakon is eléggé világos ; a héj kétoldali részén néha gyengébben van kifejlődve. A fülek felé való leesés meredek, de nem magas. A bal teknő mellső füle kissé nagyobb, mint a hátulsó, a mi azonban nem olyan élesen lecsapott, a mint ezt a 16. ábra mutatja, sőt inkább külső oldalán kissé lekerített. A valószinűleg jobb teknőnek mellső füle jelentéktelenül van kiszegélyezve. A hol a fülek nincsenek is teljesen meg, még mindig fölismerhető a növedék-vonalozottság, a mely a mellső fülnél merőlegesen fut a teknők oldali szélére, a hátulsónál ellenben ezzel erős szöget képez. Az előttem levő teknők között csak egy van, a mely talán jobb teknőnek tekinthető; ha ez csakugyan igaz, úgy a jobb teknőnek tulajdonképeni byssus-kivágása nincsen, csupán könnyed kiszegélyezése; ez a teknő azonkívül kissé laposabb, mint a bal, és bordái szélesebbek, mint a bal teknőé. Erre nézve különben a lej ebb következő utóiratra utalhatok. Az alpesi Triaszban van néhány alak, a melyekkel ezt á fajt össze kell hasonlítanom, mindenekelőtt a WöHRMANN-tól leírt nagy Pecten Deeckei PARONA Schlernből. Ennek a fajnak bordázottsága igen hasonló, jobb teknője azonban sima, bordátlan. Abban az esetben, ha fajunk föntebb említett jobb teknőjét nem tekintjük biztosan megállapítottnak, úgy ettől a schlerni nagy Pecten főkép abban különbözik, hogy hátulsó füle szokatlan hosszú, legalább is oly nagy, ha nem nagyobb, mint a mellső, továbbá domborulatának oldali részei nem oly világosan vannak elválasztva, mint a subdivisuson, végre hogy növedék-vonalozottsága talán még finomabb. Minthogy Veszprémből egy Pecten sima, jobb teknői is kikerültek, a melyeket P. praemissns n. sp. néven írtam le, meg kell jegyeznem, hogy ezek már azért sem tartozhatnak a P. snbdivisus-hoz, minthogy ennek záró-pereme teljesen egyenes, míg a P. praemissus-on ez szögletben van megtörve. Kissé nehezebb az összehasonlítás a PARONÁ-ÍÓI leírt eredeti lombardiai Pecten Deeckci-xeX. Ha PARONA leírása helyes, úgy a P. Deeckei nem lehet a schlerni faj, mert PARONA az ábrázolt héjat határozottan koncavnak tünteti elő, a mit WÖHRMANN egészen elnézett. Minthogy nem tehetem föl, hogy PARONA a Pecten belső oldalát külső oldalának nézte volna, úgy itt különböző fajokkal kell szembeállanunk, úgy hogy a schlerni Pecten nem azonosítható a P. Dccckci PARONA nevével. Maga PARONA tanár úr is kételkedik abban, a miként ezt velem közölni szíves volt, hogy faja azonos lenne a schlerni Pecten-nel. Egyébként valóban előfordul a P. subdivisus-hoz egy igen hasonló alak a lombardiai Raibli-rétegekben, a mint ezt egy spigolói teknő tanúsítja a Val di
