A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
38 Bakonyi triasz-la.mel libra nchiaták. 38 Scalve-ből, a mely teknő a strassburgi gyűjteményben van. Minthogy ez a lombardiai alak eddigelé nincs leírva, később, erre alkalmas helyen, ennek a Pecten subdivisus-szal való összehasonlítására vissza fogok térni Termőhelyei: XII. profil Craspedodon Hornigii-t tartalmazó ú. n. Conchodonosmárga, a honnét az V. tábla, 16., 17. ábráinak 1 eredetijei származnak; Jeruzsálemhegy, innen való az V. tábla, 15. ábrabeli példány; Lánczi-domb Veszprémben; Simogahegy, a honnét egy kicsiny, de jól meghatározható példány került ki. Utóirat. Kéziratom befejezése után LACZKÓ DEZSŐ piarista tanár úr egy kis kövület-gyűjtést volt még szives utólagosan küldeni, a melyben, egy sima Pecten valószínűleg a P. subdivisns jobb teknőjét yéltem fölismerni. Ez meglehetősen jól megmaradt darab, 43 mm. széles, 41 mm. hosszú, mérsékelten domború, tetemes hosszaságú élesen elválasztott fülekkel, melyek mellső része nincs épen jól megtartva ; növedék-vonalozottsága után ítélve, mély byssuskivágása volt; a zár vonalának hosszasága legkevesebb 23—24 mm. volt. A héj felülete sima, csak gyenge növekedési vonalakkal; a darab nagyobbrészt kőmag, s a héj rátapadó maradványai után ítélve, ez igen vékony volt. Alakja kissé ferde, azaz alul és hátrafelé kitágul, a legkülső oldali részeket, épen oly módon és kiterjedésben, mint a P. subdivisus-on a héj széles középső udvarától sugaras barázdák különítik el. Ebben a tekintetben, ép úgy mint egész alakjában, a fülek nagyságában, és a többiben is, nagyon megegyezik a P. subdivisus-szal, a melyből eddig csak bal teknők voltak biztosan előttem. A szóban levő teknő a praemissus sima jobb teknőjétől abban különbözik, hogy fülei jóval nagyobbak, záró-pereme egyenes, valamint hogy két oldali erősítő léczei vannak és hogy héjának alakja ferde. Ha ez a teknő, a miként ezt majdnem bizonyosra veszem, a P. subdivisus jobb teknője; akkor ennek hasonlósága e schlerni nagy Pecten-nel meg szembetűnőbb, azonban a schlerni fajnak, illetőleg sima jobb teknőjének nincs meg az a határozott byssus-füle, mint a magyar fajnak és a schlerni alak hátulsó füle rendellenesen nagynak látszik. A schlerni fajon is domborúbbnak kellett lennie a sima jobb teknőnek, mint a bordás balnak, a mi a magyar fajon határozottan nincs így. Ez a teknő a veszprémi Jeruzsálemhegyről származik, a miként ezen faj bal teknőinek a legnagyobb része is. Nem lehetetlen, hogy az V. tábla 12. ábráján ábrázolt teknő nem a P. praemissus-hoz, hanem a P. subdivisus-hoz tartozik, minthogy az oldali támasztó-léczek külső nyomait mutatja és a fülek töredék-helyei tetemes nagyságra engednek következtetni. Pecten transdanubialis nov. spec. V. tábla, 18., 19. ábra. Ebből az alakból csak jobb teknők vannak előttem. Ezek egészen laposak, a fülek kissé mélyebben fekszenek, mint a teknők felülete, és különösen a hátulsó fület alacsony, azonban meredek esés választja el ettől a felülettől. A hátulsó fül kicsiny, háromszögű, ferdén lemetszett, azonban a külső szögleten nincs lekerekítve, hanem sarkos. A mellső fül szokatlanul hosszú, legalább D/g-szer olyan, mint a 1 Egy conchodonos-márga darab, három fajt zár be, ú. m. a Pecten praemissus (V. 13), Pecten balatonicus és a P. subdivisus BÍTTN. fajokat.
