A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
Bakonyi triasz-lamellibrancliiaták. 31 séges azonban, hogy P. decoratns csupán a P. tubulifer egy finoman díszített példánya. PHILIPPI E. dr. kiemeli (Zeitschr. d. D. Geol. Ges., 1900., 86. oldal), hogy a Pecten tubulifer MüNST.-nek Chlamys jellege van; e szerint az igen közeli rokon magyar alakot, föntartással, szintén Chlamys-nak tekintem. Termőhelyei: Veszprém, Jeruzsálemhegy, mint főlelethely, innen való a VI. tábla, 12. ábrabeli jobb teknő és a fönnebb említett nagy bal teknő; az I. profil melletti kőfejtő, a honnét a VI. tábla 13. ábráján látható bal teknő származik ; IV. profil; VII. profil e rétege; kérdésesen a VII. profil g rétege; végre a IV. és V. profiltól északra a jutási vasúti állomás erdeje. Pecten m arga ritiferus nov. spec. VI. tábla, 11. ábra. Egyetlen, minden valószínűség szerint jobb teknő ez az új faj, a melyet számos, mintegy 30-on felül levő borda takar, s ezek, az erősek és gyengébbek meglehetős szabályszerűen váltakoznak. A búb felén, mintegy 13 mm.-re a búbtól, különösen az erősebb bordák, csak egyes a feltüremlésekhez meglehetős távol álló nyúlványokat viselnek. Távolabb a búbtól erősebbekké válnak, először tompa tüskenyúlvány alakjuk lesz, majd kerek, gyöngyszerű kiemelkedésekké válnak, és az alsó perem felé kissé tömöttebben helyezkednek, s egyúttal a héj magasságának értelmében összenyomott alakot kapnak. Epúgy az erősebb, mint az ezekkel meglehetősen szabályszerűen váltakozó gyengébb bordákon is egyenletesen vannak kifejlődve, csupán a gyengébb bordákon maradnak kisebbek. A héj mellső oldalán, a byssus füle felé, a mi azonban nem maradt meg, a bordák a búbtól már csekélyebb távolságban díszítettek, mint a héj többi felületén. A hátulsó fül is finoman bordázott és a záró-peremhez legközelebb álló bordákon hasonló bütykőcskék fejlődnek, mint a héj bordáin. Ott hol a főbordák gyöngyei a legerősebben fejlődőitek, ezek mintegy 2 mm. távolságra vannak egymástól. Bizonyos távoli hasonlósága van alakunkhoz a set.-cassiáni Pecten nodulifer m. fajnak, ez azonban egyszerűen bordázott, s bordáinak bütykei inkább lefelé kivájt tüskenyúlványok. Hasonló, azonban sokkal finomabban bordázott faj továbbá a P. subgranosus WAAG ., a keletindiai Salt-range productus-mészkövéből. Termőhelye Veszprém, Jeruzsálemhegy. Pecten incognitas nov. spec. Pecten filosus HAUER, WöHRMANN-nál: Jahrbuch der geol. R.-Anst. 1889, 204. old., VII. tábla, 3., 4. ábrák. Mint a veszprémi fauna sima héjú pcctinidái között az elsőt, a melyet az eddig uralkodó nézet szerint Pecten filosus HAUER néven jeleznénk, arról nevezem el, hogy erről a fajról, daczára különösen az Eszakalpesekben való nagy elterjedésének, hibás fellogás uralkodik. Rendkívül meglepődtem, a mikor azt találtam, hogy az eredetileg HAUER FERENCZ-től leírt raibli Pecten filosus, a PARONA-féle lombardiai pecten-nel egyetemben, egészen különböző faj, mint az északalpesi Cardita-rétegek CG7M*-padjaiból és Opponítzi-meszéből leírt Pecten filosus, a melyet WÖHRMANN fönt
