A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták

10 Bakonyi triasz-la mellibra nchiat äk. pedig az összehasonlításba nem vonható, mert ezen a fogaknak a záró-lemezhez való haránt állása még szélsőlegesebb fokban fejlett, mint magán a megaloduson (TAUSCH : Über Conchodus etc., Abhandl. der geolog. R.-Anst. XVII. kötet, 1892). Majdnem ugyanez áll a Pachymegalodon GÜMB. nemre is ( TAUSCH : Fauna der «grauen Kalke» Südtirols, Abh. d. g. R.-A. XV. kötet, 2. füzet, 1890) és a Proto­diceras-nemve is, a mit BÖHM G. a liaszkorú Megalodon pumilus GÜMB. fajra alapí­tott. Hasonlóbbnak tűnik fel futólagos szemlélődésnél némely Diceras zárszerkezete, különösen azoké, a melyek balra csavarodottak (BAYLE E.: Observ. sur quelques espéces du genre Diceras, XX. tábla), azonban a pontosabb összehasonlítás alapos különbségeket mutat. Ugyanez áll az Isocardiá-xal való összehasonlításra is. Egy nem marad még csak hátra: a Physocardia WÖHRM. 1 (1893, Jahrb. d. g. R.-Anst. XLIII. köt., 671. old., XIII. tábla, 5. ábra), különösen a Craspedodon Hornigii fön­nebb említett fiatal formájával való összehasonlításra. A Physocardia Ogilviae bal teknőjének fogképződése WÖHRMANN 5 b. ábráján meglehetős pontosan megegyezik az én I. táblám 4. ábrájával, a jobb teknőn már kevésbbé egyezik ( WÖHRMANN 5 c. ábráján); a 672. oldalon való leírás azonban formám 4. ábrájára meglehetősen rá­illik. A Physocardia Ogilviae WÖHRM. valóban rokon formának látszik, a mely sej­tésemben WÖHRMANN-nak az a megjegyzése is megerősít, hogy a megalodusokhoz számított triasz-bivalvák egész sorozata valószínűleg az ő új neméhez tartozik. — A 3., 4. ábrákon lerajzolt veszprémi példányokkal azonban a Physocardia Ogilviae már azért sem lehet azonos, minthogy ennek a fajnak a búbtól hátrafelé húzódó barázdáltsága teljesen hiányzik. Annyi azonban bizonyos, hogy a Craspedodon Hor­nigii fiatal példányainak zára a déltiroli Physocardia Ogilviae WÖHRM. zárához rend­kívül hasonlít. Ebben azonban nem az Isocardia zárát, hanem csak egy megalo­dontida zárát ismerhetem fel. A miként már említém, a Picerocardium STOPPANI valószínűleg a legközelebb álló nem (Paléont. lomb. 3. ser. Couches a Avicula contorta en Lombardié, 45. tábla), s föltéve, hoga a Picerocardium zárának rokon­sága kiderül, lehetséges, hogy az itt leírt új nem a geologiailag fiatalabb dicero­cardiumok ősformájául tekinthető. Gondoljunk különben nemi helyzetéről azt, a mit akarunk, de a veszprémi forma mindenesetre új és eddig le nem írt faj képviselője. Ennek gyakorisága a Bakonyban annál érdekesebb, minthogy ilyen formák az alpesi triászból is, és pedig teljesen vagy megközelítőleg azonos stratigrafiai szintből, régóta hevernek gyűjte­ményeinkben és csupán hiányos megmaradásuk miatt nem vettük ezeket figye­lembe. Nevezetes, hogy SANDBERGER F. a N. J. f. Min. 1866. kötetében, a 42., 43. lapokon megjegyzi, hogy a karinthiai Raiblról való Isocardia carinthiaca zára után ítélve valódi isocardia. És ha az Isocardia carinthiaca BOUÉ első ábrá­zolását a Mem. Soc. Géol. de France II. kötete, 1835., IV. táblája, 5. ábráján szem­ügyre veszszük, úgy azt találjuk, hogy ez az alak erős spirálisan csavarodott búb­jával csak kissé hasonlít ahhoz a fajhoz, a melyet HAUER FERENCZ később leírt (Sitzber. d. k. Acad. d. Wiss. XXIV. kötet, 545. old., I. tábla, 4—6. ábrák), és e miatt föltétlenül Megalodon carinthiacus HAUER (nec BOUÉ spec.) néven kell nevezni. 2 1 W ÖHRMANN phy so car diája, különösen az 5 a. ábrán, sajnos, igen rosszul van ábrázolva, ez az ábra igen egyenlőtlen teknőjű íormát mutat. 2 GÜMBEL szerint különben a Meg. cariiithiacus H AUER éppenséggel nem megalodon (Sitzber. W. Acad. d. Wiss. XLV, 342. old.).

Next

/
Thumbnails
Contents