A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
11 Bakonyi triasz-la mellibra nchiat äk. Úgy látszik, hogy úgy SANDBERGER, mint BOUÉ raibli formák birtokában voltak, a melyek az itt leírt veszprémi fajjal a legközelebbi rokonok; és ilyen formák, a mint már említém, úgy Raiblról, mint a stratigrafiailag hasonló szintben levő alpesi lelőhelyekről, gyűjteményeinkben éppen nem ritkák. Ilyen darabokat Raiblról már MELLING hozott a bécsi intézetbe; később STUR DÉNES gyűjtött ilyen formákat a Corbula-rétegekben a Tori nyergen és (Jahrbuch der geologischen Reichs-Anstalt 1868, 97. old.) Pachyrisma néven említi; a bécsi császári Hofmuseumban számos ide sorozandó forma van a déltiroli lelőhelyekről, így Seelandalperől Schluderbach mellett, a Valparola-völgyből, Stuores-Sct.-Cassianról, Pré di Medeschről Lavarella alatt. Az utoljára említett hely egyik darabja (faunája a Corbis Mellingii, Trigonodus cfr. costatus stb. után a Raibli szintnek felel meg), egy jobb teknő, föltétlenül fajilag azonos a Craspedodon Hornigii 3. ábrán lerajzolt fiatal példányával, úgy, hogy ennek az egy példánynak alapján a veszprémi fajnak az Alpokban való előfordulása is bebizonyítottnak tekintendő. Az ismert déltiroli lelőhelyről, Heiligenkreuzről az Abteythalban, szintén több Craspedodon-á^xfo van a Hofmuseumban, Corbis Mellingii társaságában. Ezeknek a heiligenkreuzi formáknak néhány nagyobb darabján a zárt kiszabadíthattam a kemény kőzetből és ez a veszprémi faj zárával megegyező szerkezetűnek bizonyult, ha nem is annyira absolute azonosnak, hogy a zár alapján ezt a formát a veszprémi formával absolut biztosan fajilag egyesíteni kellene. Azoknak azonban, a kik a nem túlságosan szűk faji határok barátai, a specifikus egyesítés is igen könnyű lenne. Itt csak arra akartam utalni, hogy mennyire elterjedettek a Déli-Alpokban az olyan fajok, a miket a Craspedodon-hoz kell sorozni. Hogy az Északi-Alpesekben sem hiányzanak, azt úgy Északtirol Cardita-rétegeinek, mint Felső-Steierország és Alsó-Ausztria Opponitzi rétegeinek példányai is bizonyítják. Ezeket illetőleg az alpesi triasz-lamellibranchiatákról szóló (Abh. d. g. R.-A. XVIII) munkámra utalhatok. Termőhelye: Veszprém, Jeruzsálemhegy, a hol nagy számmal fordul elő, s eddigelé úgy látszik, hogy csakis ezen az egy helyen. Ezt a veszprémi faunára oly jellemző fajt a veszprémi megyés püspök ő excellentiájának, HORNIG KÁROLY báró úrnak ajánlom mély tisztelettel, s nevével örökítem meg. Myoplioriopis carinata BITTN. VII. tábla, 5. ábra. Abhandl. d. geol. R.-A. XVIII. köt., 111. old., XIII. tábla, 7—9. ábrák. Ez a faj, a mely az Északi- és Déli-Alpesek Cardita-rétegeiben a Myophoria Wöhrmanni kisérő formája, Veszprémben is megjelenik, a miként már LÓCZY LAJOS dr. tanár is egész helyesen fölismerte és meghatározta. Igen hasonló formái vannak különben az Alpesen kívüli, német triasznak is, legalább SCHAUROTH bizonyos Corbida-fajai a Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. IX, 1857, VI. tábla, 17—19. ábráin rendkívül hasonlók alpesi fajunkhoz. A német fajok a «Lettenkohle»-ba tartoznak. Ezt a rokonságot egyébként PHILIPPI E. dr. is felismerte, a midőn a Jahresb. d. Ver. f. vaterl. Naturk. in Württemberg, 1898, 171. oldalán Pseudocorbnla új nemét fölállította. Termőhelye: Vámos, a honnét való a VII. tábla 5. ábráján lerajzolt példány is.
