A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
8 Bakonyi triasz-la mellibra nchiat äk. Craspedodon nov. gen. Hornigii nov. spec. I. tábla, 1—9. ábrák. A vészprémi márga legfeltűnőbb és leggyakoribb fajai közüi való és úgy a déli-, mint az észak-alpesi, eddig le nem írt formákhoz való viszonya tekintetében különösen érdekes faj. Külalakja az Isocardia vagy a Megalodon formáira emlékeztet, erős, spirálisanbecsavarodott búbbal. Mindkét eknője egyenlő nagy lehetett, a mennyire a szabad teknők összehasonlításából — mert csak szétvált teknők vannak — megállapítani lehetett. A teknők hosszúsága tetemesen csekélyebb, mint a magassága. A szájnyílás megközelítően kerek, ha a zárólemezt is hozzászámítjuk. A búb és a zárrészleteken a héj többnyire igen vastag, míg a köpeny pereme felé gyorsan kivékonyodik, úgy hogy a váz ez a része majd mindegyik példányon eltörött, s ezért az 1. és 2. ábrákon ki kellett egészíteni. A feltűnően erősen becsavaródott búb hátsó oldaláról széles bemélyedés fut, bizonyos távolságban a hátulsó záros széltől és a hátsó peremtől, a héj külső oldalához, a nélkül, hogy ennek, különösen a perem felé, a héj belsejében megfelelő domborodása volna. Az ettől hátrafelé maradó héjrészlet a nagy példányokon a köpeny-szél felé tetemesen kiszélesedik, lelaposodik, sőt hosszanti barázdával kissé be is mélyed. Ettől a kimagasodott héjrésztől befelé a héj gyorsabban esik befelé a zár felé, a nélkül azonban, hogy éles éllé alaknlna, és elmosódott areola-félét képez, a melyen a növekedési vonalozottság erősebben előre fordul. A külső spiralis bemélyedésben is feltűnik a növekedési vonalozottság, a mely általában csak gyenge, néha kissé világosabb, sőt itt-ott szögletben előre is ugrik. Többnyire azonban zavartalanul húzódik át a barázda fölött. A búb spirális becsavarodása a különböző darabokon különböző erősségű. Ennek a többé-kevésbbé erős spirális csavarulatnak következtében, a mely a búbot a mell felé kifelé fordítja, az a barázda a búb alsó mellső oldalán kezdődik világosan láthatóan és a záró-lemez fölött a héj hátulsó oldalára húzódik. A zárólemez erős és vastaghéjú. Alsó szélén, körülbelül a héjnyílás középső vonalának megfelelően, a b a 1 teknőn, a perem felé kinyújtva erős fog van. E fölött, illetőleg e mögött igen mély árok van, a melyet fölfelé, illetőleg hátrafelé gyengén jelzett léczszerű fog határol, a mi néha a még megmaradó zárólemezzel csaknem összeolvad. A szélen álló vagy a mellső főfog lécze elül gyorsan hajlik fölfelé és itt a mellső izomlenyomat számára széles, lekerekített kivágásba megy át, a mely a héj belseje felé meredeken esik le. A jobb teknőnek lényegében kihúzott, léczszerű záró foga van, a mely a záró-lemez közepén húzódik át. Ettől fölfelé a záró-lemez laposan kivájt, a bal teknő felső, illetőleg hátulsó gyengén fejlett fogának fölvételére; lefelé ellenben a bal teknő főfoga részére erősebb árok van, a mit csak a záró-lemez széle határol. Ez a perem világosan látható szögletben a mellső izomlenyomat kiöblösödésébe hajlik. A zárófogak kifejlődése és erőssége meglehetős tág határok között ingadozik; vannak példányok, a melyek jobb teknőin a fogképződés egyenesen csökevényes, úgy hogy csaknem csupán a széles, majdnem sík záró-lemez van meg a rövid, alacsony léczes foggal, míg a bal teknő főfoga részére való árok csaknem egészen eltűnt. A fogak ilyen elcsenevészedése más megalodontiddkon is ismeretes, például
