A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
120 tfj kagylók es brachiopodák a bakonyi triászból. 4. A dachsteini mész facieséhez fontos ellentét: a hasadékos, csaknem kövületnélküli, gyroporellák-24 csak néha tartalmazó főd o lom it 1 és a 5. hal lstatti mész cefalopoda-faciese, a melyben úgy a korálok (Phyllocoeni a Kokeni, Heterastridium), mint a megalodonták (M. columbella HOERNES M. non GÜMBEL) a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. A felsőtriasz négy — vagy ha a csaknem kövületnélküli fődolomit figyelmen kívül marad, akkor három — főfaciese csak egy megalodontá-t tartalmaz nagyobb mennyiségben és ebben a főkifejlődésben is éles különbség vehető észre a korálos és megalodontás meszektől. így a Bakony rétegzett dachsteini dolomitjában teljesen hiányoznak megismerhető korálok és gyroporellák. Ezen rétegcsoport vastagsága a hasonnemű és hasonkorú alpesi képződményeknek átlag csak 1/ l 0-ét teszi és közel fekvő a gondolat, hogy a csekély vastagságot a korálok hiányának tulajdonítsuk. De a csekély vastagságú korálüledékek szerkezetének teljes elpusztulása is okozhatta ezt. Csekélyebb értéket kell a megalodontamész és dolomittól való megkülönböztetésnek tulajdonítani. A dolomit mindenesetre elterjedtebb és a Bakonyban a kövületnélküli fődolomit mellett csaknem egyedül kifejlett. Továbbá azt is legyen szabad megemlítenem, hogy a Bakonynak faciesszcrűen sokfélekép fejlett raibli és tori rétegei, a mai litorális tengerek kék iszapjára emlékeztető márgáik mellett, gazdag korál faunát is tartalmaznak. A mészképző organizmusok ezen buja fejlődése mindenesetre ezen emelet viszonylag nagy vastagságának tulajdonítandó. Mert míg a Bakonyban a korálnélküli rétegek, felsőtriasz és a mélyebb középtriasz (anisusi, ladini) rétegek, vastagságra a hasonlókorú alpesi emeletek mögött messze maradnak, addig a Bakony karniai emelete fordított viszonyt mutat. A FELSŐTRIASZ TAGLALÁSÁHOZ. A kicsiny, azonban jellemző fauna, a melyet az előbbiekben a fődolomitból leírtunk, a nagy megalodontidák kivételével, a mélyebb rétegekből származik és faunisztikailag is a raibli rétegekre (myophoria, pleuromya, trigonodus) utal. HOERNES RUDOLF szerint a megalodontidák is mutatnak sztratigrafiai különbségeket föllépésükben és a felsőtriasz osztályozásának kérdését közelebb hozzák. Az eddigi nomenklatura a rhaetiai emelet feküjében (= bakonyi dachsteini mész) az úgynevezett norikumi (illetőleg j u v a v i) emeletet ismeri, a melynek egyenértékű faciesei: 1. a zlambachi márga — 2. dachsteini mész (e. p) = 3. salzburgi Hochgebirg korálos mész, részben igen finoman (1), részben éppen nem taglalva 3, 4), = 4. hallstatti mész (e. p) = 5. fődolomit. Az már a piori valószínűtlen, hogy a norikumi hallstatti mész öt zónája csak a Gervilleia (Odontoperna) exilis és Worthenia solitaria »kagylózónájá«-nak felelne meg. Már a bakonyi gyűjtések egy további zónataglalás kétségtelen jeleit mutatják. Ugyanazokban az esztendőkben (1901, 1902), a melyekben Nyugatmagyarországot fölkerestem, Déltirolban is figyelmessé lettem a további sztratigrafiai különbségekre. 1 A faciesbeli fejlődés értelmében; sztratigrafiai értelemben gyakran és találóan a tori rétegek és rhaetiai emelet között levő egész mészdolomit-tömeget fődolomitnak (= juvavi, illetőleg norikumi emelet) jelezzük.
