A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
121 A mindkét vidéken nyert legfontosabb eredmények összefoglalását a következőkben adhatom: A dachsteini mész osztályozásának a kísérletét eddigelé a mindenfelé elterjedt korálok (Thecosmilia = Lithodendron auct.) rossz megmaradása és más maradványok szórványos vagy indifferens föllépése meghiúsították: a Halorella fészkenkint fordul elő ; a Worthenia solitaria és Gervilleia exilis (Odontoperna) úgy látszik, hogy semmiféle határozott szinthez nem tartoznak. 1 Némileg több kilátást nyújt a megalodonták és a rokon nemek (Dicorocardium és Lycodus SCHAFH. = Conchodus STOPP , auct.) vizsgálata. Ezen dachsteini bivalvák maradványai, ha csak mint kőmagvak is, gyakoriak és nagyon elterjedtek. HOERNES RUDOLF óta 2 a zárak vizsgálata által biztos alapunk van, s így a kőbelek meghatározása sem volt kilátástalan. A kicsiny és középnagy, normálisán megnőtt alakoknak az alsó dachsteini mészben való elterjedésére és a felső dachsteini mészben a megalodus egyoldalúan elkülönült óriásalakjainak kifejlődésére már HOERNES RUDOLF rámutatott; a Lycodus cor SCHAFH. (= Conchodus infraliassicus STOPP. = C. Schwageri TAUSCH ) előfordulása a felső lombardiai rhaetiai emeletben (Dolomia a Conchodon) már régóta ismeretes. További támpontokat nyertem Cortina d'Ampezzo vidékén, valamint a Bakonyban ; az utóbbiban a felsőtriasz alsó, terjedelmes része, mint úgynevezett fődolomit, azaz mint rétegzett dolomitos dachsteini mész van kifejlődve, míg a «dachsteini mész» mintegy a rhaetiai emeletnek felel meg. A dachsteini mésznek a megalodontidák-ra alapított osztályozása a következő zónák megkülönböztetését engedi meg: 1. A legmélyebb dolomitszint, a mely a kis Zinnén a Pattcrnsattel tori rétegeinek 3 közvetlen fedüjében lép föl, mindenekelőtt a középtriaszból fölmenő két fajt 4 tartalmaz kevéssé megváltozott mutácziókban: Megalodus triqueter WULFEN em. HOERNES mut. nov. dolomitica és Megalodus Hoernesi ERECII n. sp., valamint a föntebb leírt Pecten lavaredanus n. sp. (44. oldal). 2. A dachsteini mész alja fölött mintegy 250 méterrel (150—300 m.) följebb fekvő szint, különösen a Croda Dallago északi falán, tömve az egyenlőtlenteknős Megalodus Laczkói HOERN 5 fajaival. Ritkábbak, azonban jellemzők: Dicerocardium cupalliatum FRECH. 6 » dolomiticum LOR. sp. ( Hemic ardiuni). Megalodus Lóczyi HOERN. (Ampezzonál, szintje nem határozott, HOERNES: Földt. Közi. 1899, 327. oldal.) Megalodus Guembeli STOPP , ex parte (Pelmo északi lejtőjén is). » triqueter WULF . mut. dolomitica FRECIL és » Damesi HOERN. (kicsiny). Myophoria inaequicostata KL. sp. (46. old.). Worthenia solitaria BEN. 1 Az utóbbi, daczára a «vezérkövület» elnevezésének, a déli Alpesekben csak egyes lelethelyekről ismeretes. 2 H OERNES RUDOLF: Materialien zu einer Monographie der Gattung Megalodus. Denkschr. d. Wiener Akademie. 1882. 3 Azaz 0—30 méternyire a dachsteini mész alja fölött. 4 A raibli és a tori rétegekben azonkívül mint harmadik típus a Megalodus carinliacus HOERN. (non BOUÉ), valamint a Physocardia cariiitiaca BOUÉ található. 5 Először a Bakonyból írta le HOERNES R.: Földtani Közlöny 1899 (29. köt.) 329—330. oldalain. Az Antelao melletti Borcán is megvan, együtt a Megalodus Hoernesi var. elongata alakkal. 6 Közvetlen a raibli rétegek physocardiá-tói (= Craspedodon) leszármaztatva.
