A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi t riászból . 9 A FELSÖTRIASZ MEGALODONTÁI ÉS FACIESBELI FEJLŐDÉSE. Az ammoniták és a korálok mellett a megalodonták úgy bizonyos sztratigrafiai zónák föismerésére, mint a facies jellemzésére jelentőségteljesek. A dicerocardium és a lycodus 1 lényegükben a mega/odusok-kai (sens, strict.) megegyeznek. Az a facies, a melyben a felsőtriaszbeli megalodonták föllépnek, a hasonlókorú dolomit- és mészképződményekkel szemben jellemző sajátságokat mutat: 1. A felsőtriasz márgaképződményeiben (a zlambachi és küsseni rétegekben) a megalodonták majdnem teljesen hiányozni látszanak, ámbár a felsőtriaszbeli alakok közvetlen elődjei éppen a márgás raibli és tori rétegkben gyakran mutatkoznak. 2. és 3. A réteges korálos meszekből («lithodendron meszek» Thecosmilia clathrata korállal) épp úgy nem 2 ismerek megalodontákat, mint a rétegzetlen z á t o n y m e s z e k b ő 1 (Salzburg Hochgebirg mesze és Donnerkogel dolomitja). Ámbár a korálos padok gyakran változnak megalodusmeszekkel, még sem jelezhetjük a triaszbeli megalodontákat — ellentétben devonbeli elődjeikkel — koralliphil zátonykagylóknak, hanem ezek — más kagylókkal (myophoria, pecten, trigonodus, aviculindák) és csigákkal (Worthenia solitaria) együtt — a rétegzett meszeket és dolomitokat lakták, a melyek anyaga többnyre a korálzátonyok lejtőiről származik. Ezért biologiai álláspontból is, a rétegzett vagy rétegzetlen korálosmeszeket, valamint a megalodusineszet és dolomitot, a legtágabb értelemben mint dachsteini meszet (illetőleg dolomitot) fogjuk jelezni. A Dachstein-hegység déli falán tudvalevőleg a zátonymész mint rétegzetlen tömeg a carditarétegek fedüjét képezi; északfelé a rétegzetlen mész rétegzett padokba megy át. Mindkettő magába foglalja itt az egész felsőtriaszt a cardita rétegek és a liasz között. Tovább északra mint egyenértékű facies: a hallstatti mész és a fődolomit 3 következnek. Egyebütt —- így WÄHNER szerint a Sonnwend hegységben 4 — a fődolomit fölött fekszenek: a) a lemezes mész, b) rhaetiai k ö s s z e n i rétegek és c) a fehér z á t o n y m é s z, a mely tehát sokkal magasabb szintet foglal el, mint a Dachstein zátonymesze. 5 1 Megemlítem, hogy a Lycodus cf. cor, a miként látszik, a rhaetiai korálos márga faciesében a Wendelstein melletti Kothalpon csak egyszer találtatott. 2 Magától értetődik, hogy a korálok és megalodonták együttes előfordulásának lehetőségét nem vonhatjuk kétségbe. 3 Mojsisovics EDE (DiENER-nél: Bau und Bild Oesterreichs 384., 388—390 lapjain) a felsőtriasz-facies fejlődésének átnézetes és szemléltető tárgyalását adja a Dachstein-hegységben. A rétegzetlen korálzátonymész itt jól elválasztható a rétegzett dachsteini mésztől (s. str.\ másrészt azonban — különösen Berchtesgaden mellett — a gyakori korálos padokban és rétegekben világos átmenetet mutat a jól rétegzett «lithodendron meszekhez». Mindkettőben a Thecosmilia clathrata E MM . a többnyire uralkodó faj. 4 WÄHNER F.: Sonnwendgebirge, 90. és 108. oldalakon. 5 Ennek a felső dachsteini mésznek a rhaetiumból a liaszba átnyúlása valószínűnek mutatkozik.
