A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból

42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 71 ezeken jóval kisebb mértékben. A M. Tofanae leírása közben

1 meg van említve: «Ezen ábra is világosan mutatja a kagylóház teknó'egyenlőtlenségét, a mi a Travernanza völgy majdnem valamennyi megalodus-ú.n kisebb-nagyobb mértékben megvan. Rendesen a jobb teknő a nagyobbik és ez, különösen hátulról nézve a kagylót, a két areának kiterjedésein látszik meg; előfordulnak azonban egyenlő teknőjű és oly alakok is, melyek bal teknője a nagyobbik.» Egy másik asszimmetrikus megalodus-alakot PARONA C. F. Megalodus Seccoi néven írt le; azonban TAUSCH szerint ez a Conchodus-nemhez való volna. Maga PARONA értekezéséljen

2 a Megalodus Seccoi-t a Conchodus infraliassicus-sza 1 hasonlítja össze és hangsúlyozza, hogy egyedül az asszimmetria és a búbok egyenlőtlen kifejlődése különbözteti meg azt a két alakot. TAUSCH rámutat a Megalodus Seccoi hiányos ábrázolására és azt mondja: «Az ábrák megtek intése k őzben önkéntelenül fölmerül a sejtelem, hogy a búbok asszimmetriája azon alapul csupán, hogy a jobb teknő búbja talán jobban elkopott, mint a balé, avagy valami véletlen eltorzulás okozta az egyenlőtlenséget. Ha ez a különbség elesik, úgy ez a faj is bízvást a Conchodusnembe illeszthető, annyival is inkább, mert az annyira feltűnő sarokpánt-támasztó ennél is kifejlődött.» PARONA értekezése ugyan nem fekszik előttem, ezért TAUSCH sejtelmét tovább vizsgálni nem tudom. Az is igaz azonban, hogy BENECKE W.

3 PARONA értekezését ismertetve a M. Seccoi PARONA-TÓI ezeket mondja: «Ezen új fajnak legfeltűnőbb jellemvonása az egyenlőtlen teknőkben van, a mennyiben a bal teknő jóval nagyobb a jobbnál. Azonkívül domborúbb is a bal teknő és erős, nagyon kevéssé becsavarodó búbja van. Méretei jelentékenyek; magassága 230 mm., szélessége 222 mm., vastagsága 180 mm. A paviai és az udinei gyűjtemények példányairól következtetve, ez a faj a Déli Alpokon nagyon elterjedtnek látszik.» E szerint tehát a M. Seccoi-t alig lehet a Conchodus infraliassicus-nak egyenlőtlenül málott vagy deformált példányaira vonatkoztatni. A felsorolt jellemvonások a Déli Alpok alakját ugyancsak elegendőképen elkülönítik a bakonyi fajtól, mégis úgy látszik, mintha mind a két megalodus-alak ugyanazon csoportba tartoznék, mely aztán kapcsolatként áll a megalodus-félék és chama-félék családjai között. És pedig nézetem szerint a M. Lóczyi hasonló módon illeszkedik a megalodus és a chama közé, mint a dicerocardium a megalodus és a diceras közé. Később a veszprémi Aranyosvölgyből és a Papodhegyről, vamint a Vérteshegység fődolomitjából származó leletek bőséges anyagot adtak rendelkezésemre. Ezek áttanulmányozásának eredményeiből a következőket csatolom hozzá kiegészítésként a fent elmondottakhoz: A M. Lóczyi papodhegyi 8 apró kőbele a részaránytalanságot csak igen csekély mértékben mutatja és e tulajdonsággal azt az előbb is már kifejezett nézetet támogatja, hogy a M. Lóczyi fiatal korában jóval kevésbbé egyenlőtlen teknőjű, mint mikor már idősebb. E kőmagvak legnagyobbja valamivel nagyobb méretű, mint a M. Lóczyi-wzk az a fiatal példánya, a melylyel a 68—70. lapokon foglalkoztam. Ez az új példány ugyanis 28 mm. magas és (megjegyzendő, hogy elől kissé sérült) körtil1 R. HOERNES: Materialien zu einer Monographie der Gattung Megalodus. — Denkschriften der kais. Akad. d. Wiss. Wien, 33. old., vonatkozással az V. tábla 1. ábrájára. 2 PARONA C. F.: Contributo alio studio dei Megalodonti. — Atti della Societá Italiana di scienze naturali, Vol. XXX. Milano 1888. 3 Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie und Palaeontologie, 1892, II, 363. old.