A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
10 Bakorty i triász-brachiopodúk. A rács-Ko loska Ugyanoly mennyiségben, mint az előbbi lelőhelyen. Veszprém. A veszprém-jutasi vasút mellől egy igen típusos és egy szétnyomott példány ; Jeruzsálemhegy, 2—3 kissé bizonytalan, de azért valószínűleg idetartozó példány; itt elvétve jön elő a Ter. julica társaságában. A már előbb (Í890) felsorolt és részben le is ábrázolt darabok lelethelyei Barnag (Veszprém vm.), Csopak és Balaton-Füred (Zala vm.). Az Alpokban jóidéig csak egyetlenegy helyet ismertem, a hol a Terebratula a ff. piriformis SUESS hasonló szintben, oly mélyen a rhetiumi rétegcsoport fekűjében jelentkezik. E termőhely : a Bécsújhely melletti Hohe Wand cardita-rétegei (1. a Brach, der alpinen Trias, Nachtrag I, Abh. d. geol. R.-Anst. XVII/2, 1892, p. 20, Taf. II, Fig. 21). Nemrégen egy szintén ide sorolandó alak került elő a Lunz és Göstling közötti Oisthal opponitzi meszének bázisán fekvő ama brachiopodában bővelkedő padból, a melyből különösen a Spirigera indistincta BEYR. sp., Amphiclina Haberfelneri m. és még más fajok is ismertetve lőnek. E körülmény mutatja, hogy e szintben az ily terebratulák az Északi-Alpokban is nagyobbfokú elterjedtséggel bírnak. Végül utalhatok itt még az Abhandl. XVII, 21. lapján említett és állítólag a hallstatti meszekből származó Terebr. cfr. pirif ormis-ra., mely szintén egy biplicat terebratula-fajjal lép fel. A fajoknak ilykép való társulása — a mint látjuk az Alpok felső triaszában állandó jelenség. Terebratula Veszprémica BITTN. Terebratula Veszprémica BITTN. Abhandl. der geol. R.-A. XIV, 1890, p. 158, tab. XXXIX, fig. 18, 19. E faj a veszprémi Szalaydombról (BöCKH-nél tévesen Táborállás) nevű hegyhátról annak idején két példányban lett ismeretessé. Nyilván ugyanahhoz a faunához tartozik, a melyhez a Terebratula julica, Ter äff. piriformis, stb. is; azonban jelenlétét a most feldolgozás alatt lévő anyagban egész biztosan nem voltam képes megállapítani. Egyetlen darab van előttem csupán, a mely a két eredetinél kisebb s a melyet talán még e fajra vonatkoztatni lehetne. Ezen példány homlokpereme nem (vagy talán még nem ?) hajlik le. Termőhelye: Veszprém, az I. profil e—-f. rétegei. Terebratula Tacskói nop. spec. 1. tábla, 43. ábra. Még egy érdekes kis terebratulida került elő a most vizsgálat alá vetett anyagból, de csak egyetlenegy példányban, s a melyet az eddig ismert fajok egyikével sem tudok azonosítani. Nagy teknője erősen domború kis teknője ellenben csak a búbon és az oldalperemeken duzzad egy keveset előre, különben pedig egész felszíne laposan domború. Tehát az alak általánosságban az Aulacothyris-ra, vagy talán még inkább a Cruratula m -re emlékeztet. Körvonala háromszög- vagy ékforma, lekerekített szögletekkel. A homlok lefelé irányított ívben hajlik, a búb pedig csúcsán átlyukasztott és a kis teknő búbján kissé túlér. Maga a héj sima, de a felszínét nagy, jól kifejlett növedékközök borítják, melyek gyengén jelzett duzzadékok alakjában tűnnek szembe és különösen a nagy teknőn
