A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
Bakonyi triász-Inachiopodák. 11 elég gyakran párosával is jelentkeznek. Septum-képzó'dmények és fogtámasztók úgy látszik hiányoznak és a héj finomabb szerkezetéről sem lehet semmi biztosat megállapítani, úgy hogy nemét tekintve, a faj kissé bizonytalan marad. Mindenesetre azonban már termete is annyira feltűnő, hogy e körülmény maga is eléggé indokolja a darabnak önálló faj gyanánt való leírását. Termőhelye: Veszprém, a Kopáchy-féle kert fölött. Ezen hely, LACZKÓ DEZSŐ szerint, a VI. profilban c-vel jelzett konglomerátok csapásirányába esik. Waldheim io. (Cruratula) a ff. Damesi BITTN. I. tábla, 1. ábra. Waldheimia (Cruratula) aff. Damesi BITTN., Abh. d. g. R.-A. XIV, p. 158. E típusnak egy példánya már az Abhandl. XIV, 158. lapján fel volt említve, még pedig Csopak északnyugati környékéről, a felső márgacsoport alsó szakaszából ; ugyanakkor ki lőn emelve az is, hogy e példány — eltekintve attól, hogy búbja kissé erősebben hajlik meg — igen közel áll egy, az Alpokban igen elterjedt és feltűnő termetű fajhoz, a valódi Cruratula Damesi-\\ez. Úgy látszik most, hogy épen ezen tipus tartozik a ritkábbak közé, a mennyiben a most átvizsgált és sole százra rúgó veszprémi brachiopoda között csak igen szórványosan s majdnem kizárólag töredékekben fordul elő. A még aránylag legjobb állapotban lévő példány egy lapos és még fiatalnak látszó alak. Hossza 25 mm. szélessége 18 min., tehát aránylag keskeny. Kis teknője szélesen és laposan bemélyedő, a homloka kissé kiperemezett, é mellett vékony, sőt majdnem késélességű, a búb pedig csekély fokban előre görbül. A valódi Cruratula Damesi m. fiatal korában is jobban háromszögletes formájú, szélein le van lapítva, és búbja megnyújtott, ezért a magyar példány inkább ama Cruratula cfr. Damesi m. alakhoz látszik közeledni, — ha eltekintünk ennek nagyobb szélességétől -— melyet én egy példányban a tiroli Schluderbach mellett emelkedő Seeland-alperől ismertem meg (1. c. pag. 114, tab XXXVIII, fig. 13) és a melyet a hallstadti fajtól, kellő anyag felett való rendelkezés esetén, legalább mint varietást esetleg el is lehetne különíteni. A szóban forgó magyar faj azonban azonos lehet azokkal a lapos cruratulákkal, a melyek Alsó-Ausztriából, a Lunz és Göstling közötti Stiegengraben opponitzi meszeiből erednek. Megjegyzendő azonban, hogy én a göstlingi opponitzi meszekben egy példányban a typusos, tökéletesen jellegzetes termetű Cncratula Damesi-i is találtam. Ezen itt letárgyalt ex aff. Damesi alakok bizonyos értelemben közvetítő típusokat képviselnek a hallstatti meszek és a raibli rétegek szabályos termetű, keskeny Cruratulái-xal szemben (Cruratula Eudoxa Cr. Beyrichii ml). A szoros rokonságot azonban azért nehéz pontosan megállapítani, mert ezek (tekintve csekély vastagságukat és homlokuk késélességű voltát) nyilván fiatal alakok, a miért is rajtok a jobban megkülönböztetett fajok jellemvonásai csak kevésbbé kifejlődőitek és részben talán nem is elég élesen elkülönítettek. Termőhelyek: Az említett magyar példány Veszprémből, a Jeruzsálemhegyről származik. Különösen rá kell mutatni arra a tökéletes faji azonosságra, a mely közte s egyfelől a lunz-göstlingi opponitzi meszekből említett alakok közt, másfelől a Seeland-alperől felemlített egyetlen példány közt létezik.
