A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
Bakonyi triász-Inachiopodák. 9 Terebratilla äff piriformis SUESS. I. tábla, 29—39. ábra Terebratula a ff. piriformis SUESS, Abhandl d. g. R.-A. XIV, p 157, tab. XXXIX, fig. 12. 13, 14. Jóval kisebb számban, mint a Terebratula julica-t, — és rosszabb megtartási állapotban is — találom képviselve azt a fajt, a melyről már a «Brachiopoden der alpinen Trias» czímű munkámban Terebratula äff. piriformis SUESS neve alatt megemlékeztem. Az előttem fekvő anyagban egyetlenegy oly nagy és tökéletes külsejű példányt sem találok, mint az, a melynek képét a fent idézett munkában a 12. ábra feltünteti. Ezen alak a hasonló nevű rhetiumi fajhoz oly közel áll, hogy feleslegesnek látom azt új névvel — talán sub- vagy praepiriformis-szal — jelölni. A kis teknő búbjának szerkezete is egyezik, a mennyiben a magyar alaknál ép úgy, mint a kösseninél (1. Zugmayer : Rhätische Brachiopoden, Taf. I, Fig. 8), a fogvápák támasztókkal bírnak, a melyek a legtöbb esetben a középvonalban nem egyesülnek, hanem e vonal két oldalán egymástól elválasztva maradtak és a teknő külső falához nyomulnak. E szerint a kőmagvak legtöbbjén a középvonal táján három, gyengén divergáló, a búbtól kisugárzó és bemélyedő vonalat látunk, a melyek közül a két szélső a fogvápatámasztók (Septumlamellák) tapadásainak felel meg, míg a középső vonal, a mely egyszersmind a leggyengébb is, a septum helyzetét alighogy mutatja. Azonban itt is vannak alakok ép úgy, mint a rokon rhetiumiak között, a melyeknél e fogvápatámasztók a kis teknő közepén összeérnek, s ily módon egy olyan középseptumot hoznak létre, a mely olykor elég erőteljes s egyes kőmagvakon annyira mély és hosszú barázdát hagy hátra, hogy e formának a Waldheimia-hoz való tartozásának lehetőségét is eszünkbe juttatja. Mindamellett ezek csak a gyakoribb Terebratula elváltozásai, a mint azt egyébként a teljes megegyezés és a fogtámasztóknak a csőrből való teljes hiánya egész bizonyossággal tanúsítja. A szóban forgó fajnak jelenleg előttem fekvő legtöbb példánya fiatal alak, melyeknél a homlok emelkedettsége még teljesen hiányzik, vagy épen hogy csak fejlődésnek indul. Ezek közt is találkoznak vastagabb, vékonyabb, körded vagy inkább háromszög felé hajló alakok. Érdekes dolog, hogy ezen alakokkal, a melyek a rhetiumi Ter. piriformis fiatal alakjaitól alig különböznek, fellép egy másik faj is (Ter.julica), a mely külsőleg szintén egy rhetiumi fajhoz, a Ter. gregaria-\\oz hasonlít, belsőleg azonban teljesen eltérő alkotású. E körülmény emlékezetünkbe idézi a gömörmegyei Dernőt, a hol a Ter. piriformis SUESS társaságában szintén nem a Ter. gregaria SUESS, hanem a Ter. gregariaefo7miis ZUGM. jelentkezik s a mely a T. gregaria-tö\ ugyancsak a belső szerkezetben tér el. Az arácsi anyagban van egy példány, a melynek a homloka kissé le van hajlítva, de ez — úgy hiszem -— csak individuális szabálytalanság ; a darab különben a jobban körteforma darabokhoz tartozik, s úgy látszik, semmi közös vonása sincs az általam (Abhandl. d. geol. R.-Anst. XIV) leírt Terebratula Veszprémica-vdX. Termőhelyek: Füred-arácsi határ — Sánd őrhegy, a hol, mint tudjuk, a Ter. julica is a leggyakoribb.
