A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból

IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 30 Macrodon juttensis (PICHL.) BITTN. — BITTNER: Lamellibranchiaten der alpinen Trias, 15. tábla, 13—15. ábrák, 120. old. — BITTNER: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták, 8. tábla, 12. ábra, 19. old. Ez a Veszprémből és az északtiroli carditarétegekből ismeretes faj jellemző kőmagban van előttem, a mely a vámosi Temetődülőből került elő. A példányon meg lehet figyelni az eddigelé ismeretlen hátulsó fogakat és ezért lerajzoltattam. A fogszerkezet messze elkülöníti a fajt a hasonlókorú lombardiai Macrodon Cursonii-tó\. Legjobban hasonlít még a M. imbricarius BITTN. (Lamellibranchiaten der alpinen Trias, 5. tábla, 4., 5. ábrák) fajra. Azonban az M. juttensis hátul levő fogai sokkal hosszabbak és erősebben fejlettek. Ez a faj megerősíti a bakonyi raibli rétegeknek az északalpesi carditarétegekkel való hasonlóságát. A KÖZÉPSŐ ALPESI TRIÁSZ DICERAS-SZERÜ KAGYLÓIRÓL. (A Neues Jahrbuch 1902. II. évfolyamából.) A csigaszerűen becsavarodott búbokkal ellátott kagylókat feltűnő, sajátságosan elkülönült héjformájuk miatt bizonyos előszeretettel vizsgálták és írták le; így a felsőjurában a diceras, az alsókrétában requienia, matheronia, toncasia, a felsőkrétában plagioptychus és ichthyo-sarcolithes nemeket. A héjnak és a zárnak egyoldalú elkülönülése megmagyarázza az egyes rétegekben uralkodóan föllépő kagylók rövid geologiai élattartalmát és így ezeknek mint vezérkövületeknek, fontosságát. A középső alpesi triaszban, a raibli és cassiani rétegekben a diceras-B\dkú kagylók (physocardia) el vannak terjedve, sőt helyenkint igen gyakoriak, azonban — daczára, hogy már 1832-ben leírtak egy fajt — az irodalomban mégsem találtak megillető méltatásra. Minthogy azonban megmaradásuk többnyire nagyon hiányos, olyannyira, hogy az izolált zárófelületüktől megfosztott héjakat az ember leginkább gastropodákkal (capulus vagy fossariopsis) hasonlíthatná össze, ezért ezt az elhanyagolást könnyen megmagyarázhatjuk. A legújabb időben a veszprémi Bakony raibli, illetőleg tori rétegeiből kimutatott példányokat BITTNER SÁNDOR rendszertani helyzetükre nézve helyesen a megalodontidák mellé sorozta, azonban oly kevéssé világosan ábrázolta ezeket, hogy ezen ábrák után megismerésük csaknem lehetetlen. A BITTNER választotta Craspedodon nevet sem lehet föntartani, mert ez a nemi név már egy krétabe 1 i sauriusra van lefoglalva. A veszprémi legfelső középtriaszból kikerült néhány példány, a miket LACZKÓ DEZSŐ tanár úr jóságának köszönök, megmutatta ezen craspedodontdk hasonlóságát azon kagylókkal, a miket én ismételten gyűjtöttem az Alpokban, nevezetesen 45. ábra. Macrodon juttensis (PICHL.) BITTN. 2:1. Vámosi Temetődülő raibli rétegeiből.