A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból

IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 31 a Kis-Zinne mellett a Paternsattelen, Seelandalpon és Raiblon. A zárak praeparálása azután azt eredményezte, hogy — miként már BITTNER SÁNDOR is megjegyezte — az alpesi és a magyar előfordulások némileg megegyeznek. Azon szerencsés körülményből, hogy a veszprémi példányok között egy kőbél is van, lehetséges volt a tiroli és a karinthiai, többnyire kőbelekben levő physocardiák (craspedodon) fajának a megállapítása. A physocardiák tényleges előfordulása márgás mészre és márgára szorítkozik, míg a megalodonták előszeretettel, a dicerocardiumok pedig kizárólag a tiszta mészben és a dolomitban jelennek meg, és ebben a tekintetben a diceras-szal, requieniával és matheroniá-yal egyeznek meg. A physocardiák életköre tehát iszapos, lapos tengerrészekben folyt le, s környezetükben túlnyomóan kagylók voltak, így a Megalodon carintiacus H

AUER a tori rétegekben Raibl mellett, Megalodon triqueter a Paternsattelen ugyanazon szintben. Veszprém mellett a legmagasabb, itt hasonlókép a dachsteinmésztől, illetőleg fődolomittól födött padokban a limák (mysidioptera alnem) és a brachiopodák (Spiriferina Bittneri) különösen gyakoriak. Ugyanezen kevésssé vastag rétegcsoportban találtatott a nevezetes teknősbékához hasonló reptilia; a placoclielys. Kissé eltérő a Schluderbach melletti Seelandalp cassiani rétegeinek faciese, a hol zátonykorálok (Thecosmilia, Thamnastraea Frechij, mészspongiák és a cassiani rétegek ismert molluszka-faunája, fordulnak elő. A Stuores-Schneide-n és a Richthofen-zátonyon a physocardia úgy látszik, hogy teljesen hiányzik. Ez a genusz tisztán stratigrafiai tekintetben is fontos ; a cassiani rétegektől a legfelső raibli vagy tori rétegekig minden zóna szállást ad egy vagy két különös fajnak, miként ez a következő tanulmányomból kitűnik. Mint különös sajátságot végül föl kell azt is említenem, hogy a cassiani rétegek törpéi között a physocardiához a legnagyobb kagylóalak tartozik, a melyet nagyságra még a raibli rétegek megalodonja is alig múl fölül. A felsőtriaszbeli dicerocardiumban, a physocardia utódjában a héjalak egyoldalú elkülönülése és nagyságbeli kifejlődése még tetemesebb emelkedést mutat. A rhaetiai emelet kezdetével a megalodontidák ezen nevezetes oldali ága kihal. A lombardiai fődolomitot vagy dachstei ni meszet, a melyben a dicerocardiuni kifejlődésének tetőpontját eléri, a rhaetiai emelet túlszárnyalva födi, a melyben a dicerocardiuni'

1 hiányzik. Hogy a felsőjurabeli diceras közvetlen leszármazottja volna a felsőtriaszbeli dicerocardium-nak, az nem csupán azért valószínűtlen, hogy a két génusz ismert geologiai előfordulása között hosszantartó hézag van, hanem főkép azért, mert a diceras, a mely mintegy a physocardia állapotában van, korántsincs oly egyoldalúan elkülönülve, mint a dicerocardiuni. Legtermészetesebben úgy foghatjuk fel a dolgot, hogy a diceras egy normális kagyló-típusnak, talán a megalodon-mk (protodiceras) újonnan fejlődött oldalága. A physocardia nem különböző fajai a felső középtriasz, azaz a cassiani, raibli és a tori rétegeknek legjellemzőbb tüneményeihez tartoznak. 1 STOPPANI eredeti példányai, a melyek a milanói Museo Civico-ban vannak, megmaradási állapotuk után ítélve nem a rhaetiai emeletből, hanem a fődolomitból, illetőleg a dachstein-dolomitból kerültek napfényre.