A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Bakonyi triaszspongiák
12 Bakonyi triasz-sp ongiá k. lazán halmozódtak össze és gömbölyű vagy tojásszerű hálózatot képeznek. Ebből az új fajból három példány van. Ezt a szép fajt báró HORNIG KÁROLY, V. b. t. t., veszprémi püspök ő excellentiája tiszteletére nevezem el. Termőhelye : Veszprém, Jeruzsálemhegy. vii. NEM: Celyphia POMEL, 1872. Ezt a nemet S TEINMANN 1 és már korábban ZITTEL 2 csak föltételesen sorozták a Pharetronidák közé. VOSMAER 3 ezzel a kérdéssel nem törődik, s rendszerében a Celyphiá-1 a Verticillites és az Enoplocoelia nemekkel együtt a Pharetronidák között említi. R AUFE szerint azonban 1 ez a genus éppen nem ide tartozik, és ezért ennek a nemnek egészen más csoportban volna a helye. Valóban ez a nem csak kevéssé hasonlít az ismert, valódi Pharetronidák-hoz; csupán a külső, lényegtelen sajátságokban van a hasonlóság. A bakonyi egyetlen darab, sajnos, nem engedi meg azt, hogy rendszertani kérdésébe beleszólhassak, s ezért a Celyphiá-1 föltételesen, függelékül a Pharetronidák-hoz sorozom. 12. Celyphia stibmarginata M ÜNSTER sp Az I. tábla 14. ábrája. 1841. Manón submarginatum M ÜNSTER , Beiträge, IV., 27. old., I. tábla, 9. ábra. 1841. Manón pisiforme M ÜNSTER , Beiträge, IV., 28. old., 1. tábla, 8. ábra. 1849. Hippalinius submarginatus D'ORBIGNY, Prodrome, 1., 209. old. 1849. Hippalinius pisiformis D'ORBIGNY, Prodrome, I., 209. old. 1852. Manón submarginatum G IEBEL , Deutschl Petrefakt., 170. old. 1852 Manón pisiforme G IEBEL , Deutschl. Petrefakt., 171. old. 1865. Verrucospongia submarginata L AUBE , Fauna v. Sct.-Cassian, I., 237. o., I. t., 11 á. 1872. Celyphia pisiformis POMEL, Pal. Prov. d'Oran, 230. old. 1872. Celyphia submarginata POMEL, Pal. Prov. d'Oran, 230. old. 1878. Celyphia submarginata ZITTEL, Studien, III., 29. old. 1878. Testaspongia craniolaris QUENSTEDT, Petref, V., 538. o., 14'.). t., 18—30. á. 1882 Celyphia submarginata S TEINMANN , Pharetronenstudien, 158. old., VII. tábla, 6—10. ábra; IX. tábla, 3. ábra. A szivacs csekély számú, többé-kevésbbé félgömbszerű kamrákból áll, a melyek, az egyetlen vizsgált példányon, teljesen összenőttek. Toroknyilásainak száma minden kamrában 1-től 4-ig változik, a melyek meglehetős nagyok, kiemelkednek és éles szegélyük van. A sajátságos, ujjszerűen elágazó zsákokat csak egy nagyobb, kimállott kamrában láthattam. Az egyes kamrák állapotából következtetve, 1 STEINMANN : Pharetronenstudien, 158. old. 2 ZTTTEL : Studien, III., 29. old. 3 VOSMAER: Die Spongien, 377. old. 4 RAUI-F: Palaeospongiologie, I., 102. old.
