A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Bakonyi triaszspongiák
Bakonyi tri as z-s p on g iák. 13 azt kell állítanom, hogy a vizsgáit példány szegmentumainak belsejében az oly jellemző kitöltő anyag éppen nem látszik világosan. Unikum. Termőhelye : a veszprémi Jeruzsálemhegy conchodonos márgája. CSALÁD: SYCONIDAE IIAECKEL, 1872. viii. NEM: Steinmannia W AAGEN és W ENZEL , 1887. Ezt a nemet W AAGEN és W ENZEL a Salt-Range-ból származó két faj kedvéért alapították. Hordóalakú segmentumai nem egyetlen nagyobb cső által közlekednek egymással, hanem számos finom csatorna által, amik a segmentumok közfalait áttörik. Van egy nem, a melyhez a Steinmannia-nak nagy a hasonlatossága, ez a Thaumastocoelia a sct.-cassiani triászból. A Steinmannia boltozott segmentum takarójával és a segmentumok belsejét kitöltő lamelláival különbözik a Thaumastocoe/ia-tó\. Ilyenek azonban a veszprémi alakon nincsenek. Mindazonáltal az egész külső termet, valamint az alaknak boltozott volta arra indítanak, hogy ezt az új alakot iukább a Steinmannia-hoz, mint a Thaumastocoelia-\\oz sorozsam. Miként W AAGEN és W ENZEL már hangsúlyozták, a segmentumok elválasztó falai a csiszolaton élesen szembeötlenek. 13. Steinmannia Semseyi n. sp. Az I tábla 15—23. ábrái. A szivacs vagy egyszerű, vagy elágazó, hengeres, többé-kevésbbé hajlott, s kívülről néhány sekély befűződése van, a mik a belső rekesztékeknek felelnek meg Egész felületét számos kicsiny, mély lyuk fedi. Fedőrétege nincs. — Felületén itt-ott néhány nagyobb nyilás van (I. tábla 15., 19., 20., 21a. ábrái), a melyek azonban nem tartoznak a fedőtől zárt kamrákhoz. A falakat számos kicsiny, egyenesen haladó, szabálytalanul elosztott csatorna töri át, a melyek a kamrákat egymással és a külvilággal összekötik, ezt az I. tábla 22. és 23-ik ábrái mutatják. Miként már mondottam, az utolsó kamrán nagy nyilás van, aminek következtében az I. tábla 17. és 18. ábráin láthatóan itt zárt fal nem képződhetett; a szövegbeli 3. ábra a legegyszerűbb formában mutatja ezt a jelenséget. Igen figyelemreméltó tény az, hogy az elágazó példányokon a kezdő kamra vagy az egyik, vagy mind a két rekesztékfedővel érintkezhetik, mint ezt az I. tábla 27. és 28. ábrái mutatják. Ilyen képet mutat a szövegbeli 4. ábra is, nagyon vázlatosan. Lecsiszolt példányon ezt a kezdőkamrát igen könnyen egy Syconida központi csövének tekinthetnők. Ha ez a példány a 4. szövegbeli ábrán látható pontozott vonal irányában le volna törve, vagy az I. tábla 21b. ábráján láthatóan, úgy igen könnyen azt hihetnők, hogy ez a kezdőkamra nem egyéb, mint központi cső a főág nagyobb rekesztékei között. Az új faj termete hasonló a Colospongia dubia formájához, belső tulajdonságai azonban, a mennyiben a kitöltő lamelláktól 3. ábra. A Steinmannia Semseyi n. sp. utolsó kamrája, vázlatosan. 4. ábra. A Steinmannia Semseyi n. sp. ágának belső kamrája, vázlatosan.
