A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Bakonyi triaszspongiák
11 Bakonyi triasz-sp ongiá k. szövetéből áll, a II. tábla 7. ábráján láthatóan. Ilyen szövet képezi az egész szivacstestet, miként ezt a II. tábla 9. és 10. ábrája is mutatja. Termőhelye : Veszprém—jutási vasútvonal I. profiljának e rétegei. 9. Leiospongia cfr. ra die if o rtnis M ÜNSTER sp. A II. tábla 17—19. ábrája. 1841. Achilleum radiciforme M ÜNSTER , Beiträge, IV, 24. old., II. tábla, 20. ábra. 1843. Achilleum poraceum K LIPSTEIN , Östl. Alpen, 281. old., 19. tábla, 1. ábra. 1849. Leiospongia radicifonnis D'ORBIGNY, Prodrome, I., 210. old. 1865. Lciofungia radicifonnis L AUBE , Fauna v. Sct.-Cassian, 1., 242. old., II. t., 14. á. 1878. Leiospongia radicifonnis ZITTEL, Studien, lib, 47. old. Az egyetlen töredék igen közel áll ehhez a fajhoz, legfeljebb a L. hyeroglyplia KLIPSTEIN-féle fajjal hasonlítható még össze. A csaknem hengeres alak felül erősen megduzzadt; minthogy ezt a példányt már lecsiszoltan kaptam kézhez, tetejéről ezért többet nem mondhatok, mint azt, hogy az valószínűleg boltozott volt. Felülete sima, s vékony, finom, lyukacsos fedőréteg burkolja. Rostjai igen durvák és lazán illeszkedtek össze, átmetszetben alig mutatnak valami szabályszerűséget elrendeződésükben. A szivacs 11 mm. magas, 6 mm. a nagyobbik s 4 5 mm. a kisebbik szélessége. Termőhelye: Veszprém—jutási vasútvonal IV. profiljának a—b rétegei. — Unikum. 10. Leiospongia sp. ind. (aff. subeariosa MÜNST. sp.). A II. tábla 6. ábrája. A 4'5 mm. magas, 3 mm. széles töredéken csak a nemet határozhattam meg biztosan. A MüNSTER-féle Achilleum subcariosumf a melyet L AUBE 2 Amorphofungia subeariosa név alatt írt le és gyönyörűen ábrázolt, formánkhoz igen közel áll. Ügy alakja, mint a tető formája, azonképen felülete mind igen hasonlók a sct.-cassiáni alakhoz. Mindössze az a különbség, hogy a bakonyi példány valamivel kisebb. Termőhelye : Veszprém, Jeruzsálemhegy. — Unikum. 11. leiospongia Hornigi n. sp. A II. tábla 15—16. ábrái. Ez a szép faj 24 mm. magas, a nagyobbik szélessége 14 mm., hengeres, alul megkeskenyedik, majdnem kocsányos képű, fölül kissé meghajlott és itt is megkeskenyedik. Az egész szivacs testét durva fedőréteg burkolja be, a mi majdnem 0"8 mm. vastag és körkörösen ránezos. Vázszövete számos, szabálytalan, durva rostból áll, a melyek vastagsága a 0T5 0'21 mm. között váltakozik; a rostok 1 MÜNSTER : Beiträge, IV., 26. old., I. tábla, 2. ábra. 2 LAUBE: Fauna von Sct.-Cassian, I., 246. old., II. tábla, 17. ábra.
