A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Bakonyi triaszspongiák
10 Bakonyi triász-spondiák. lyukszerű csatornanyílás (ostium) vesz körül. A gyomorüreg mélyen besülyedt, hengeres, könnyedén hajlott és majdnem az alapig ér, alsó részén megkeskenyedik és három divergáló csatornába megy át, a melyek jó szélesek. Az elvezető csatornák nagyok, gyengén boltozottak, párhuzamosak és a szivacstestnek inkább a közepén, mint a felső részén vannak, számuk tetemes. Ezek az aporrhysalis csatornák itt-ott egészen a felületig érnek, miután elágazódtak. A bevezető csatornák kicsinyek, igen számosak s legyezőszerűen rendezkednek. Az ábrázolt csiszolaton, az I. tábla 9. ábráján, a bevezető csatornák csak a baloldali részen láthatók. Más csiszolatokon ellenben a számos csatorna jól látszik s ezek részben a tetőn nyilnak a kicsiny, szabálytalan ostiumokkal, a melyek ez osculumot övezik, részben magán a felületen úgy, hogy a fedőréteg számos nyilása között néhány valóságos ostium is van. Ezek a bevezető csatornák sokkal számosabban vannak a külső oldalon. A rostok igen finomak, ezért azt hiszem, hogy ez az új faj, a melyet a nagyérdemű brit búvárnak ajánlok, valósággal Myrmecidium. Ezt a fajt eddigelé a triaszban nem ismertük, a strambergi rétegekből ZEISE ír le egy fajt, 1 a Myrmecium (?) grande-t, a mely a bakonyi fajhoz meglehetősen közel áll, mégis lényeges jegyeiben ettől különbözik. Termőhelye : Veszprém, Jeruzsálemhegy. — Unikum. vi. NEM: Leiospongia D'ORBIGNY, 1849. Ennek a nemnek, a melyet csak az alpesi triászból ismerünk, sem pórusai, sem csatornarendszerei nincsenek és a szivacs egész teste bolyhos mészrost-szövetből áll. Többé-kevésbbé sima, gyakran ránczos fedőrétege van, a mely gyakran az egész szivacstestet fedi. Sok valódi bryozoá-1, a miként ZITTEL említi, ezen nem gyanánt tekintettek; pedig a valódi Leiospongiák rostos szerkezete tüstént megkülönbözteti ezt a nemet a bryozoák-tói. A sct.-cassiáni rétegekből ZITTEL hat fajt nevez meg, a veszprémi Bakonyan is ugyancsak számos Leiospongia van. 8. Leiospongia reticularis MSTR. sp. A II. tábla 7—10. ábrái. 1841. Achilleum reticulare M ÜNSTER , Beiträge, IV, 25. old., IV. tábla, 4. ábra. 1849. Leiospongia reticularis D'ORBIGNY, Prodrome, I, 209. old. 1852. Achilleum reticulare G IEBEL , Deutschl. Petrefi, 169. old. 1878. Leiospongia reticularis ZITTEL, Studien, III, 47. old. Ezt a fajt M ÜNSTER helyesen a spongidk közé sorozta, L AUBE ábrázolt példánya 2 azonban nem spongia, miként ezt már ZITTEL is észrevette, ez inkább bryozoa, valószínűleg valami Ceriopora-féle. A lapos, félgömbszerű faj meglehetős kicsiny, mintegy 5 mm. magas, 7—10 mm. átmérőjű, alapja lapos, vékony ránczos fedőréteggel. Teteje laposan boltozott és kúszált, szabálytalan rostok bolyhos 1 ZHISE: Spongien der Stramberger Schichten, 324. old., XX. tábla, 19—20. ábrák. 2 LAUBE : Die Fauna d. Schichten von Sct.-Cassian. Wien, 1865., 22. old., II. tábla, 8. ábra.
