A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Bakonyi triaszspongiák
7 Bakonyi triasz-sp ongiá k. igen széles és a test feléig ér. Csatornarendszere teljesen hiányzik. Felülete finoman lyikacsos. A darab 18 mm. magas, 13 illetőleg 9 mm. széles; gyomorürege 6 mm. széles és 7 mm. mély; fala 3 mm. vastag. Termőhelye : Veszprém, Jeruzsálemhegy. -— Unikum. 4. Peronidella n. sp. A II. tábla oa—b. ábrái. Ez a példány töredékes darab A szivacs nagy, egyszerű, hengeres forma, felül kissé kiszélesedik. Gyomorürege igen mély, majdnem hengeres és igen vastag falú, a falnak csak egy része, mintegy kétharmada, maradt meg. Rostjai igen finomak és meglehetős tömött, kuszált fonadékká szövődnek össze, vastagságuk szabályszerű és túlnyomóan hosszanti irányban rendezkednek el. A szivacs 67 mm. magas; nagyobb szélessége 45 mm., kisebbik szélessége 32 mm. A gyomorüreg 47 mm mély és 18, illetőleg 13 mm. széles. Fala 11 —15 mm. vastag. Termőhelye: Veszprém, Jeruzsálemhegy. — Unikum. 5. Peronidella Loretzi ZITTEL. 1875. Siphonocoelia n. sp. L ORETZ , Zeitschr. d. deutsch. Geol. Ges. 27. köt., 832. old. 1878. Peronella Loretzi ZITTEL, Studien lik, 32. old. 1889. Peronella Loretzi ZITTEL; W ÖHRMANN , Fauna d. Cardita und Raibier Schichten, 188. old., V. tábla, 3. ábra. Ebből a fajból egyetlenegy, rosszul megmaradt töredéket ismerek. A szivacs majdnem hengeres, elágazó, kissé lapított. A ránczos dermalis rétegnek csak kis darabja maradt meg. Teteje majdnem buzogányszerű, felül lelapított és mérsékelten bemélyedett. A gyomorcső a tető közepén szájadzik. A nagyobb töredék 12 mm. magas; nagyobbik átmérője 6 mm., kisebbik 4 mm. Termőhelye: a veszprémi Cserhát brachiopodás konglomerátja. ív. NEM: Corynella ZITTEL, 1878. ZITTEL szerint ez a nem egyszerű, ritkán elágazó, vastagfalú szivacs, tölcsérszerű gyomorüreggel; néha ez meglehetős sekély, a mely alsó végén gyakran függőleges csőhalmazokban végződik. Lapos vagy gyengén boltozott tetején a toroknyilás, az osculum gyakran sugaras. A gyomorüregbe durva, többnyire ívelt, kifelé és lefelé irányuló csatornákkal meglehetős nagy csatornanyilások (ostium) szájadzanak. Felülete lyukacsos, csak alapjának van néha vastag fedőrétege. Rostvázuk meglehetős durva. DUNIKOWSKY 1 és HINDE 2 ehhez hozzáteszik, hogy a spiculumok túlnyomóan háromsugarasak, találni azonban pálczika-alakú, valamint négysugaras tűket is. 1 DUNIKOWSKY: Pharetronen v. Essen, 326. oldal. 2 HINDE: Monograph, III., 220. oldal.
