A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
274 A Bakony triászkorú tüskésbó'riíi. nális latin nomenklatúrát használtak, LINNAEUS tizedik kiadásával kezdve (1758) sajnos majdnem kizárólag recens állatokat tárgyalnak, ami komolyan leszállította az eshetőségeit annak, hogy az Encrinus név szokásos értelme elismertessék. Ebből kifolyólag CLARK AUSTIN H. úr, a ki a modern nomenklatura szabályait nemrégen nagyon is mereven igyekezett alkalmazni (1908, 1909), fenntartja abbeli véleményét, hogy az Encrinus-1 BLUMENBACH-nak kellene tulajdonítani (1779), és pedig az Isis asteria Linn.-vél mint genotípussal. SPRINGER FRANK úr azonban értékes dolgozatában (1909) kimutatja, hogy ANDREAE (1763) már korábban ajánlotta az Encrinus coralloides nevet bizonyos kövületek számára, az Encrinus nevet (ha korábbi használata nem derül ki) tehát ANDREAE-nak kell tulajdonítani, s a nála említett kövületeknek megfelelően értelmezni. Sajnos, mind CLARK úr, mind SPRINGER úr (1909) helytelenül idézik ANDREAE-Í. ANDREAE BRÜCKNER D.-nek «Merkwürdigkeiten der Landschaft Basel» cz. munkáját idézve nem a 6. részre («Part. 6.») utal, mint CLARK úr állítja, sem a nyolczadik darab 8. táblájára («Table 8 of eighth Stueck») mint a hogy SPRINGER úr mondja, hanem ezt írja: «die in dem siebentem Stücke . . . beschriebenen und auf der siebenten Tafel abgebildeten Corallenschwämme» t. i. «die sechs Stücke g. h. i. k. 1. m.» Ez a tábla a leírással együtt, mely nem BRÜCKNER-ÍŐI, hanem mint BRÜCKNER és ANDREAE is tanúsítják, BAWIER JOH. JAKOB-tói származik, 1752-ben jelent meg. A feljegyzett kövületek nem azonosak azokkal, melyeket DE LORIOL «Crinoides fossiles de la Suisse» cz. munkájában említ s a Millericrinus echinatus-hoz sorol. Különféle Apiocrinida fajok vastag nyéltöredékei vagy elágazó gyökerei ezek, de hogy melyik génuszba volnának sorolandók, azt véleményem szerint az ábrákból és leírásokból nem lehet megállapítani, s DE LORIOL hallgatása ebben az ügyben jelzi, hogy neki is ez volt a véleménye. Ha szükséges volna is elfogadni az Encrinus ANDREAE-Í, ennek nem az lenne a következménye, a mit SPRINGER úr von le belőle. Ha azoknak a kövületeknek az alapján érteimeznők, melyekre vonatkozik, akkor ez a név egyszerűen csak meghatározhatatlan fajra alapított publikált név lenne, mely következésképen sem ebben, sem bármi más értelemben nem volna használható. Ha azonban ANDREAE-nak ugyanabban a mondatban és a szomszédos oldalakon több helyütt foglalt saját szavaiból indulunk ki, világosan látjuk, hogy «Encrinus» alatt ANDREAE első sorban a «Lilienstein»-t értette, tehát pontosan ugyanazt, a mit ELLIS és BLUMENBACH. AZ «Encrinus» név egyidejű használatára vonatkozólag további adatokkal szolgál HOFER J. (1760, «De Polyporitis vei Zoophytis petrefactis», Acta Helvet. IV.). Az ő Anthoporita génuszának tudós leírása során elérkezik (204. 1.) az «Entrochi fiorales sive Encrini-» névjegyzékéhez, melyet különböző kétségtelen Encrinus liliiformis-ok ábráival illusztrál. A mi az Encrinus név használatát SCHULZE 1 (1760) műveiben illeti, az ő értelmezéséhez soha semmi kétség nem férkőzhetett, akár a szavait, akár a tábláit véve tekintetbe; ez okból az én szememben mindig az volt a legegyszerűbb és legkielégítőbb eljárás ezt a nevet a LINNÉ után használatos értelmében neki tulajdonítani. Ezt, a tények teljes tudatában, ennek a dolgozatnak a korábbi lapjain 1 «S CHULZE », — írja CLARK úr (1908, 518. 1.), — «egyszerűen ismételte azt a nevet, melyen a LINNÉ előtti szerzők ezeket a kövületeket ismerték, egyszerű kompilátor volt, a ki neveiket lemásolta». Meglehetős igazságtalanság ilyet mondani valakiről, a ki nemcsak tekintélyes zoologus volt, hanem éppen ezekről a kövületekről maga is írt egy fontos dolgozatot (1756).
