A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Morfologiai eredmények. 263 ábrázolt (VI. táb., 130., 142., 143., 147., 148. ábr.). Mikor a korona lemezeinek a peristomiális hártya felé irányuló elmozdulását a kopoltyú-zacskók kitüremlése megakasztotta, a retractorok perignathikus tapadó végei a rádiósokhoz közelebb kerülve mechánikai szempontból előnyösebb helyezetet foglalhattak el, minthogy rögzítésük czéljaira most már inkább az ambulacrumokon képződhettek nyúlványok (LÓVÉN 1892, 47, 48. ábr.). LÓVÉN az Ectobranchiaták adradiálisan elhelyezkedő fülecskéit valóban az ambulacrálisokból származottaknak tekinti. Meg lehet, hogy csakugyan így áll a dolog, és mégis, az Echinodermák növekedésben lévő pánczéljaiban felszívódások és újabb lerakodások révén szakadatlanul végbe menő változásokat ismerve, semmiképen sem tekinthetjük valószínűtlennek azt a felfogást sem, hogy a fülecskék egészen fokozatosan átvándorolhattak az inierambulacrális helyzetből az ambulacrálisba. Úgy látszik, ez volt a véleménye NEUMAYR M.-nek (1889, «Stämme des Tierreiches», 370. 1.), a ki tényleg beszél erről az áttelepülésről, és pedig mint első lépésről a Glyphostomák kifejlődése felé. A már sorompóba léptetett a priori megfontolásaink arra utalnak, hogy valójában más elváltozások következménye volt, s az ebben a dolgozatban a szerkezetre vonatkozólag megállapított tények (különösen a 122. lapon foglaltak) kimutatják, hogy csakugyan nem ez volt az első lépés. A Mesodiademá-nál és a Diademopsis-nál például a belső nyúlványok vagy még mindig interambulacrálisok voltak, vagy terjedelmes bordává sorvadtak; a Diademopsis Bowerbanlii-nä\ ez a borda megmarad, az adradiális végén azonban gyenge nyúlványok emelkedtek ki az ambulacrumból. Megerősítő bizonyítékokra még nagy szükségünk volna, a tények azonban arra mutatnak, hogy a visszahúzó izmok tapadási pontjai csakugyan fokozatosan elmozdultak interambulacrális helyzetükből ambulacrális helyzetbe. Mihelyt az ambulacrálisok részt vettek a perignathikus öv felépítésében, a peristomiális hártya felé irányuló elmozdulásuknak újabb akadálya támadt. így LÓVÉN, NEUMAYR és DUNCAN ama nézete, hogy a Diadematoida ambulacrum sajátosságai az apex frissen kialakult lemezei és a peristomiális szegély megbénított lemezei között létrejövő oldalnyomásnak tulajdonítandók, sok igazságot látszik tartalmazni, bár egyéb okok közreműködése sincsen azért kizárva. Állapodjunk meg itt egy pillanatra, egy másik lehetőség megfontolása végett. Talán kevésbbé erőszakos hypothesis volna az Ectobranchiatákat a Cidaroidák ama másik ágából leszármaztatni, melynek a devon és karbon korszakokban a Lepidocentridák voltak a képviselői. Ebben a családban az interambulacrális lemezek nem nyomulnak előre a peristomiális hártyáig, úgy hogy a Diademoidákat a Cidaridáktól megkülönböztető legfőbb vonások egyike máris megvan. A Lepidocentridáknál azonban annak a körülménynek, hogy a peristomiális hártyáról hiányoznak az interambulacrálisok, egészen más oka van. Ennél a családnál a kezdetleges magános interradiális lemez felnőtt korban is megmarad, a Diademoidák ellenben kétségtelenül olyan alakoktól származtak, melyeknek az adorális interambulacrálisaik eltűntek. A génuszoknak tekintélyes sorozatára volna tehát szükségünk a Lepidocentridák és a Diademoidák között tátongó űr áthidalására, ennek a nélkülözhetetlen sorozatnak azonban semmiféle képviselőjét nem ismerjük. Ez a hypothesis tehát az előbbinél inkább valamivel több, semmint kevesebb nehézséget okozna. Visszatérve arra a hypothesisre, mely a Diademoidák eredetét a Cidaridákra vezeti vissza, a dolgoknak homlokegyenest ellenkező állásával találkozunk. Az előző lapokon nem egyszer éppen annak az eldöntése okozott nehézségeket, hogy vala-
