A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

256 A Bakony triászkorú tüskésbó'riíi. Áttérve már most az anatómia kérdésére, világos, hogy ilyen természetű anyag alapján meglepő felfedezések nem várhatók. Mindazonáltal felmerült néhány általános érdekességű dolog. A Crinoidákra vonatkozólag szerintem az axiális idegeknek az Isocrinus candelabrum nyelében történt felfedezése a legmeglepőbb (42. 1.). Most, miután egyszer már észrevettük őket, valószínű, hogy ezeknek a finom készülékeknek a nyomait más fosszilis Crinoidákon is meg fogják találni, a mi nagy segítségünkre lesz a Monocyklikus és Dicyklikus Crinoidák közötti rokonság felderítésénél. A nagy mértékben speczializálódott Penta erinina nyelekben igazán hatszöges nyéltagok oly ritkán fordulnak elő, hogy az Isocrinus Hercuniae egy hatszöges töredékének felfedezésére említést érdemel (50. 1., IV. táb., 106, 107. ábr.). Ugyanannak a fajnak a nyelein érdekes syzygiumok találhatók, amennyiben finom bordák különleges rendszere fejlődött ki rajtuk, mely az izülő felület normális bordáit eltakarja vagy kiszorítja (54. 1.). A syzygiális módosulás rendszerint a normális bordák egyszerű ellaposodásában és elenyészésében áll, itt azonban teljesen új szerkezet keletkezik rajta. Ezeket a finom bordákat (crenellae) azokkal a sugaras barázdákkal (striae) hasonlíthatjuk össze, melyek a későbbi Crinoidák közül oly soknak a brachiális syzygiumait jellemzik. Minthogy a nyél syzygumait összetevő tagok morfologiai individualitásához és függetlenségéhez kétség nem fér, újabb bizonyítékát láthatjuk ebben annak, hogy a brachiális syzygium két eleme hasonlóképen független. Soha sem tudtam belátni, hogy a brachiális syzygiumot miért kellene a nyél syzygiumaitól eltérő módon keletkezettnek tekinteni, a mikor mind a két fajtának hasonló a szerkezete és a működése is. Ez a hely azonban nem arra való, hogy ezt a viszás kérdést megvitassuk. Egy Isocrinus-íaj (valószínűleg az I. scipio) patinája, vagy dorsális kelyhe, melynek leírása az 57. oldalon található, legfőbb érdekességét annak a ténynek köszönheti, hogy ez az egyetlen, mely a triászból ismeretes. Annak ellenére, hogy már krypto-dicyklikus, mégis vannak olyan bélyegei is, melyek a korábbi Pentacrinidákra és azoknak a carbon korú kőzetekben található valószínű elődjeire emlékeztetnek. Az a brachiális, mely valószínűleg egy Isocrinus-íajtói származik, s ugyanazokból a cserháti rétegekből került elő, különböző bélyegei révén szintén kezdetleges (59. 1.). Az Echinoidák anatómiájához legfontosabb adalékunk az ambulacrum és az interambulacrum találkozásánál észlelhető hajlékony egyesülés szabatosabb leírása, melylyel először DOEDERLEIN foglalkozott. Ebben a munkában Triadocidaris és Miocidaris fajokra vonatkozó leírását (72., 76., 81., 88. 1.), továbbá annak a kimutatását is megtaláljuk, hogy korai Diademoidákon is előfordult. A legfontosabb helyreigazítás annak a bebizonyítása, hogy az interambulacrálisok fogacskái az ambulacrálisok közötti árkokban és nem az ambulacrálisokon lévő árkokban csúszkáltak. Ilyen módon az interambulacrálisok belső rézsútos lapján lévő fogacskák megfelelnek a későbbi Cidaridák ugyanazon lemezeinek függőleges élein lévőknek, s a fejlődés menetében nincs szakadás. A fejlődés fokozatosságát bizonyítja továbbá az a tapasztalat is, hogy a rézsű szöge meredekebbé lesz, a mint a varrat orális vége felé közeledünk; tényleg a perignathikus gyűrű színtjében a varrat majdnem, ha nem teljesen függőleges. A perignathikus gyűrűt itt kifejlődése korai állapotában láthatjuk, s meglehetősen meggyőző az a következtetés, hogy a pánczél eme régiójának merevségében rejlő mechanikai előny azoknak az alakoknak az állandósulására vezetett,