A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

240 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. cassiani kőzetekben egyaránt előfordul, a változatok leírása alkalmával felsorolandó lelőhelyeken. A példányok leírása. — Mint már fennebb megállapítottuk, az e fajhoz sorolt tüskék nagyságuk szerint két csoportra oszlanak, mely csoportok semmiféle vonatkozásban nem látszanak lenni sem a lelőhelyekkel, sem a szintekkel, bár a nagyobbak eddig még caissani korú rétegekből nem kerültek elő. A nagyobb termetű példányok száma grafikus görbék szerkesztéséhez nem elégséges; mégis aligha van okunk a csoport önállóságában kételkedni. Egyetlen lelőhetyen, pl. a Jeruzsálemhegyen egymás társaságában talált példányokat véve szemügyre, azt tapasztaljuk, hogy 102 tüske közül 24-nek az átlagos átmérője 2'55 mm, s a méretek ennek az átlagos számértéknek mindkét oldalán majdnem egyenletesen oszlanak el, 1'85 mm és 3'45 mm szélső határok között, melyeknek középértéke 2'65 mm. A többiek átlagos átmérője 1'04 mm s méreteik egyenlőtlenül oszolnak meg, olyképen, hogy háromnegyedrészüké 1 '05 mm-re, vagy ez alá esik; szélső határaik 0'65 és 1 "69 mm, miknek középértéke 1*17. Közülük 15 kétélű, s ha ezeket kiküszöböljük, akkor az átlag 0'96 és a középérték ugyancsak 0'96. Még a kétélűeket megtartva is világos azonban, hogy az összesség alapján szerkesztett görbe határozottan kettős tarajúvá (double-crested) lenne, s valójában két egymástól kb. 175 mm-nyi világos közzel elválasztott görbét alkotna. Ez igazolja azt az eljárásunkat, hogy ha másért nem is, de a leírás érdekében két varietást állítottunk fel. Radiolus lineola var. major. (XII. táb., 420, 421. ábr. és XVIII. táb., 457. ábr.) Diagnosis. Radiolus lineola. melynek tüskéi középértékben kb. 2'6 mm átmérőjűek; felszínük mindig sima. Holotípusa: a XIII. táb., 420 ábr. eredetije, azonos a faj holotípusával. A bakonyi anyag. — A Jeruzsálemhegyről 24 töredék; a Veszprém-jutasi vasút I. bevágásából 5 töredék, czéduláik szerint az e jelű rétegből és 11a színt megjelölése nélkül. Valamennyien raibliek. A példányok leírása. — Ezek a tüskék majdnem valamennyien hengeresek, vagy kissé összenyomottak. Kétélű alakunk csupán kettő van a Jeruzsálemhegyről és egy meglehetősen kétes az I. bevágásból; minthogy pedig ezek még legszélesebb részükön is csekély átmérőjűek (1*85 és 2'0 mm), talán helyesebb volna őket a var. minor-hoz sorozni. A tüskék teljes hossza a töredékek alapján becsülve elérhette kb. a 45 mm-t. A legnagyobb töredék alapjával együtt 16'8 mm; egy másik, melynek alapja hiányzik és semmi hajlandóságot nem mutat a vékonyodásra, eléri a 13*2 mm-t. Egy tüskének, melynek teste 3'4 mm átmérőjű, a gyűrűjén mérve 4 mm, s a nyakának kezdetén 3'9 mm az átmérője; alapjának magassága a gyűrű tetejéig 37 mm Nagy gyűrűje, hegyesedő nyaka, s egyenes oldalú teste lándzsára (jousting-lance) emlékeztet s elüt a bakonyi tüskék soraiban képviselt fajoktól, bár ez az alak természetesen igen sok Diademoidának közös sajátja. Mikrostructuráját nehéz felismerni, részben a szemcsék szoros volta, részben másodlagos calcit miatt. Ha az axiális lument ilyen calcit tölti ki, vékonycsiszolatban nehéz megkülönböztetni a határait, avagy határozottan meggyőződni