A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Diadematoida tüskék. B. lineola. 239 magyarázni, vagy egyáltalán bármj nő más módon értelmezni, mint csakis faji vagy varietást jellemző tulajdonságok gyanánt. Figyelemre méltó továbbá az is, hogy bár a nagyobb tüskék is lehetnek összenyomottak, a fennebb említett határozottan kétgerinczű (bicarinate), tövises (muricate) alakok egyedül a kisebb termetűek soraiban fejlődtek ki, a mi az ellen a feltevés ellen szól, hogy a kisebb tüskék egyszerűen másodrendűek volnának. Mindezeket a tüskéket talán a C. linearis egyéni eltéréseket is mutató varietásai gyanánt értelmezhetnők, ekkor azonban figyelmen kívül hagynók a mikrostructurát és a hosszanti barázdák méreteit. Az alább következő táblázat tanúsága szerint a bakonyi tüskék lumenje is rendesen szűkebb, mint a st. cassiani C. linearis tüskéké. Ez okból tehát, egy sereg subspecies és varietás nevet elkerülendő, czélszerű lesz az előbbinek külön nevet adni, melyhez azután varietás nevek kapcsolhatók. Valamennyit az új C. lineola név alá foglalva, megkülönböztetjük a var. major és minor-1; utóbbinak vannak kétgerinczű és tövises alakjai, melyek számára latin nevekre nincs szükségünk. A barázdák és a lumenek összehasonlításaBarázda 1 mm-re Lumen C. fiexnosa, KLIPSTEIN ábrázolta példány [B. M. 36510] 12 nagy C. linearis, KLIPSTEIN ábrázolta példány [B. M. 36511] 20 nagy C. linearis, KLIPSTEIN gyűjt. 636 [B. M. E 4683] . . 18 közepes C. Meyeri holotípusa [B. M. 36496 a] 24 kicsiny C. Schwageri holotípusa [müncheni Pal. Mus.] . . . 14—16 látszólag kicsi R. lineola major, jeruzsálemhegyi vékonycsiszolat . 24—28 meglehetős nagy R. lineola minor, az I. bev. melletti négyszögből származó csiszolat 16—18 meglehetős kicsiny «Nagy» a lumen, ha nagyobb a test fél átmérőjénél, «kicsiny» akkor, ha kisebb az átmérő negyedrészénél. Radiolus lineola n. sp. Diagnosis. — Megnyúlt testű, hengeres, vagy dorsoventrálisan összenyomott, vagy kétélű (bicarinate) tüskék; középnagyságú axiális lumenjüket szerfelett finom, hullámos és egymásba torkoló septumokból álló tömött réteg veszi körül; a septumok a kerület felé sugározva megvastagodnak és szabályosakká lesznek ; felszínük rendesen sima, de néha apró, rendetlenül elhelyezkedő bibircseket visel, s hosszanti irányban mindig finom barázdák (30—32 esik 1 mm-re) láthatók rajta; ezeket az interseptális trabeculák apró gödröcskékre bontják fel; ugyanazok a barázdák a nyakra is átterjednek; utóbbit a testtől vagy borda vagy mélyedés, de esetleg semmi sem választhatja el; rendesen szélesebb, mint a test proximális vége; gyűrűje még tovább kiugrik, s barázdákat és elmosódott bordákat visel; alapja csonka kúp (conicaltruncate), vagy homorú oldalú; vápájának pereme durván bordázott kiugró gyűrű. Tekintettel az anyag töredékes voltára, viszonylagos méreteket nem közölhetek. Holotípusa: a XIII. táb. 420. ábrájának a Jeruzsálemhegy raibli rétegeiből származó eredetije, mely egyúttal a var. majornak is holotípusa. A faj raibli és
