A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
228 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. belül üres teste révén különbözik, zászlói egyszerű oldalsó bordák képében jelentkeznek s egész hatásuk jóformán abban merül ki, hogy a test átmetszetét subtriangulárissá teszik (434. ábra). A C. alata némely alakjai jobban megközelítik a Radiolus penná-t, gerinczük azonban nem válik ki olyan élesen s díszítésük szembetűnőbb. A nélkül, hogy azt állítanók, miszerint ezeket a tüskéket az eddig elnevezettektől elütő faj viselte, jól meghatározott, jellegzetes tüske típusnak tekinthetjük őket, melyeket ezidőszerint az ismert fajok egyikére sem lehet visszavezetni. „ Cidaris" trigona. (XIII. tábla, 413—416. ábra és XVII. tábia, 452. ábra.) 1841. Cidaris trigona M ÜNSTER , Beitr. z. Petrefactenk. IV, 44. 1., III. tábla, 15 a, b ábra. 1848. Cidaris imbricata CORNALIA, Notiz, geo-min. sopra alcune valli . . . d. Tirolo, 40. 1., III. tábla, 4 a—c, a' ábra. 1848. Cidaris truncata CORNALIA, Notiz, geo-min. sopra alcune valli ... d. Tirolo, 39. 1., III. tábla, 3 a, b ábra. 1855. Cidaris trigona MÜNST., KOECHLIN-SCHLUMBERGER J., Bull. Soc. Geol. France (2), XII., 1063. 1. 1865. Cidaris trigona MÜNST., L AUBE G. C., Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math.-Nat. Cl. XXIV. 2. rész, 285. 1., V. b tábla, 6. ábra. 1875. Cidaris trigonus MÜNST., QUENSTEDT F. A., Petrefactenk. Deutschlands, III. 196. 1., LXVIII. tábla, 83—85. ábra. 1900. Cidaris trigona MÜNST., H ESSE E. K., N. Jahrb. Mineral., Beil.-Bd. XIII. 229. 1. 1904. Cidaris trigona MÜNST., BROILI F., Palaeontogr. L, 156. 1., XVII. tábla, 42—44. ábra. Diagnosis. — Cidaroida, melynek elsőrendű tüskéiben durva mikrostructura észlelhető, mely az axiális complexusban függőlegesen haladó, de az oldalak közelében kifelé hajoló, s a felszínen vékony cortexxel lezárt szabálytalan oszlopokból (prism) áll; a testnek rövid, sima fogantyúja és distális irányban vastagodó zömök lapátja van, melynek egyik oldala lapos, vagy homorú, másik két lapja pedig legömbölyödött hátban találkozik; díszítése rendesen zsindelyes a lapos oldalon, de bibircses a többi lapokon; distális vége megduzzadt, s az oldalaktól határozott él választja el, mely néha perem alakjában kiemelkedik; alapja aránylag kicsiny, vápa-szegélye és gyűrűje sima, nyaka nagyon alacsony. Holotípusa gyanánt a MÜNSTER ábrázolta (1841, III. tábla. 15. ábra), s jelenleg a müncheni Palaeontologiai Museumban őrzött két példány közül e helyen az ő 15 b ábrájának eredetijét választom ki. A st. cassiani példányok leírása. — MÜNSTER szerint a tüskék ritkák. KoECHLiN-ScHLUMBERGER-nek 15 volt a gyűjteményében; a British Museumba 15 került a KLiPSTEiN-féle (leltári E 36486), és kettő a LEE J. E.-féle gyűjteményből (lelt. E 1023). További példányok találhatók a nagy gyűjtemények legtöbbjében. A faj tehát nem tartozik a legritkább cassiáni alakok soraiba. A tüske erős testből és aránylag kicsiny alapból áll. Teste vastag, díszített lapátból és az alap felé rohamosan vékonyodó rövid, sima fogantyúból áll. A test lapátjának átmérője egyenletesen növekedik a fogantyútól a tüske distális végéig, vagy koronájáig, MÜNSTER leírása szerint nagyon háromszögletes az alakja, s ezt a későbbi szerzők (pl. SCHLUMBERGER) a keresztmetszetére értelmezték. LAUBE (1865) szintén határozottan három oldalúnak mondja keresztmetszetét, szerinte rendesen hegyesszögű egyenlőszárú háromszög az alakja, mely hegyes szögénél
