A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

A tüskék Cidaris trigona. 229 néha zászlóban folytatódik. Én soha sem láttam ilyen alakú metszetet, s ábrát sem készített ilyenről senki. SCHLUMBERGER szerint a metszetnek egy egyenes oldala és legömbölyített háta lehet, s ilyen a MÜNSTER ábrázolta metszet alakja is. Valóban ez a rendes alakja, s változatossága főképp a hát kisebb vagy nagyobb fokú kiemelkedésében, s a lapos oldalának csekély homorúságában mutatkozik. A homorúság növekedése és a hát ellapulása talán azt a lapos, symmetrikusan, kétoldalt gerinczes (bicarinate) alakot eredményezné, melyet SCHLUMBERGER szintén felemlített, s a C. alata-hoz hasonlított; a magam részéről azonban soha sem láttam ehez a fajhoz igazán hasonló alakot. A lapos oldal valószínűleg a haránt síkban helyezkedett el, s más fajokkal, pl. a C. alatá-vál, vagy az Anaulocidarissal összehasonlítva, arra indítja az embert, hogy adapicálisnak tartsa. QUENSTEDT (1875), úgy látszik, azon a különös nézeten volt, hogy széleinek egyike volt legfelül. Ennek a lapnak az alkalmilag érezhető homorúsága arra utal, hogy a hozzá csatlakozó szomszéd tüske legömbölyödött hátát fogadta be, akár a felette következőét (ahogy én gondolom), akár az alatta lévőét. Ilyen észszerű magyarázatot QUENSTEDT felállítása nem tesz lehetővé. Ennek a lapnak a körvonala egyenlőszárú háromszöghöz hasonlítható, melynek lefelé fordított csúcsát a fogantyú változó módon csonkítja, alapja pedig felfelé néz, s a koronával találkozik. Szélei rendesen élesek, de alig gerinczesek (carinate), s egyikük esetleg csonka (truncate) is lehet, valószínűleg ott, a hol a tüske valamely oldalsó szomszédjával ütközött össze. A test átmetszete bilaterálisán symmetrikus lehet, de gyakran az egyik lejtője hosszabb, vagy laposabb, mint a másik. A test distális vége gyengén megduzzadt, s határozott koronát alkot, mely rendesen a legömbölyített háttól számított távolság egyharmada táján éri el legnagyobb magasságát, s a hát irányában mindig meredekebb a lejtője ; a tüske oldalait rendesen élesen metszett szögletben találja, kölönösen a lapított oldalát, s a szöglet éle gyenge karima alakjában ki is emelkedhet. A test díszítése változatos, de sajátszerű és nem annyira véletlen, mint SCHLUMBERGER állította. A legegyszerűbb, bár nem szükségkép kezdetleges alak gyanánt a C. dorsatá-nkl közönséges, apró, legömbölyödött szemcsékkel rendetlenül, de sűrűn telehintett felszínt fogadva el, azt tapasztaljuk, hogy ilyen díszítés ritkán vagy (SÉHLUMBURGER nyomán) soha sem borítja a test egész felszínét. Ezeknek a szemcséknek hajlandóságuk van haránt sorokba rendezkedni, a mi a lapított oldalon szembetűnőbb szokott lenni. Ezt a hajlandóságot még azokban az esetekben is, midőn legkevésbbé szembetűnő, még mindig felfedezhetjük ennek az oldalnak a proximális régiójában. Ennek az oldalnak a proximális soraiban a szemcsék rendesen összefutnak, oly módon, hogy haránt bordákat alkotnak, melyek oly határozottakká válhatnak, hogy distális irányú zsindelyeződést hozhatnak létre. Ez a zsindelyeződés az egész lapított oldalra kiterjedhet, sőt némely esetben kisebb fokban a másik oldal proximális régiójában is kifejlődhetik. A legjellemzőbb alakoknál az alkotó szemcsék teljesen beleolvadnak és belevesznek a zsindelyeződő bordákba, a mint azonban a bordák átlépik a lapított oldal széleit, folytatólagosak az oldalak szemölcsvonalaival. A British-museumbeli példányok közül mindenesetre a legkisebb tüskéken a legszembetűnőbb és a legkiterjedtebb a zsindelyeződés, a nagyobbakon haránt szemcsesorokba látszik átmenni, a legnagyobbakon végre a díszítés egyszerű, rendetlen szemcsékből áll, kivéve a zsindelyeződés nyomait a lapított oldal proximális végén. Ezek a tények arra utalnak, hogy ennek a fajnak az esetében a zsindelyeződés